|
Takáts Gyula
A mellén ég a láz
Új hegycsősz jött a völgybe. Szeme, lába fölér a régivel. Asszony vigyáz az őszre, jöhet a madár seregivel,
s mert mindig vár, magánya, mint a lámpa, éjjel is vigyáz. Reszketve les a zörgő fákra, s széthajtó mellén ég a láz,
elejteni a legnagyobb vadat e telt-tőgyű szőlők alatt, hogy falra agancsát emelve,
ragyogjon ott, s ha már lejárt és emlékében lángol csak e nyár, még akkor is fényét keresse.
|