Monoszlóy Dezső
Macskarapszódia
Macskává vált kíváncsiságom
szavaim szőrében ülnek
s mint tengeri viharoktól menekültek
kik mentő szigetre leltek
boldogok ott
galambot kergetünk nappal éjjel
nyújtózkodásom rejti kéjem
s ha bölcsővé melegszik a párna
embrió-pózban
elalszik a széken
hancúrozó cicákról álmodunk
A cethal gyomrában
Alszik a falu
horkol az élet
pöttyös szájpadlásán a pedigrés kutyáknak
ízek moszatja leng
vajon érzik-e mily rövid futás
nyomában csahol a kimondhatatlan
a szavak árnyával leplezett
az egyszervolt és a tovatűnt
híddal összeköthetetlen szerkezet
évek bokrából nő az erdő
ezernyi ága összehajlik
el kéne bújni benne
mielőtt a megsemmisülés kegyelme
magába nyelne
s alvó falu horkoló élet
a halhatatlanság ködébe
fúl
Torzó
Vagyok a nemvagyásban
leszek a nemlétezésem partján
hallgatag
széthullás ráncaiból
formálom az alaktalant
Nem történik semmi
Nem történik semmi
ez a dráma
önmagába zuhant világba
bámul az unott tekintet
fitymálva
ízt színt
vágyat
lehetetlent
semmi se történik
ez a dráma
s ha történne mégis
úgyis hiába