Untitled Document
Nagy Attila
45
Ez már a negyvenötödik.
Mondhatnám: kilencven per kettõ.
A férfit hiába gyõzködik:
Megváltani már nincs Teremtõ.
Születtem õszi reggelen
A leggyönyörûbb nõtõl -
Álmomban néha megjelen,
Mosolyog, majd visszahõköl
A fák fölé egy égi indán,
Hol tökéletlen angyalok
Arra várnak: felbõgve, tisztán
Adjam hírül, hogy itt vagyok.
LGT-like
Hé, nõ, ki félrebeszélsz,
Mert úgy akarod, vagy
Nem is tudsz már másképp -
Hé, vagányok, kik álló hajón
Sört vedeltek már s még -
Hé, senkiházi költõ-banda,
Elhullt a derék versben -
Farmeres szép nagymamák,
Kik lapultok egy bedekkerben -
Hé, életem, hé, elrohanok
Melletted, és nem is éltem!
Hé, nõ, ki félrebeszélsz,
Ruganyos-e még a léptem?
Koncert után
Fény volt a nõi öltözõben.
Benéztem: sem nõk, sem hangszerek.
Odakint nyár volt költözõben,
Egymást takarták lágy szelek.
Az esti koncert barokkosan
Dús volt a nõi kartól.
Szóltak valakik félhangosan -
Nem hallottam, talán a zajtól,
Mely nem ült el bennem még. Jövet,
Rohammentõk szirénáztak;
Suhancok rázták öklüket
Az átjárónál s kiabáltak...
Kerestelek az öltözõben,
De senki nem volt. Sem hangszerek.
Koncert után, valahol sörben
Áztak tovább a hangjegyek...
Pille
Szárnyak
Emelik, ejtik a
Tájat.
Várlak,
Ahogyan visszavárják
Levelük az
Ágak.
Bogáti est
Szundít a kert
Nyújtózik a test ledéren
Csendesül a vers
Ásít még néhány sort
Az öntudat s kilobban
(Izzik fehéren)