| |
Karácsonyi Zsolt
Francia levél
Kisasszony, kéthavonta látom, a fogyó holdat hó fedi, kéne, hogy velem korcsolyázzon, ha udvarházát átteszi. Nincs jégvirág az ablakon, nincsen veszély, se partizán, "már ezer éve itten áll", túlzásba megy e türelem, a hó a holdra visszaszáll, elfogy, ön nélkül, énvelem.
Egyetlen betûbe húzódni vissza: Ká. Erre rá lehet ülni. Akt-fotó ká betûvel, vagy ká betû barna ruhás nõvel, amit épp a képzelet mûvel.
Kisasszony, kõszáli kecske két emlõje se vetekedne az önével, ruhátlanul jöhetne már a völgybe le, mert elfáradtam szolgamód latrok között elvetni súlyt, és más bibét porozni be.
Mozdítja karját, befejezetlen jelzéssel felel. Szerelmi szigor?
Kisasszony, szinte bármi ír lehetne nékem - egyetlen szó -,
a hogylétérõl semmi hír.
A vágy, a hold, lelohad, elfogy,
és nem érkezik felelet.
Úgy sejtem én, hogy nem talál
egy jó francia bélyeget -
és nem is küldi vissza már.
Zárszó
Na ná, na né, na szerteszé, ma szívesen, de lám a: a szél, a szál, a szerteszét, az újra visszaszállna. Na színterek, de néha még, a szöszke ím, ha már a, a csúz, ha húz a sík fele, miközbe mirha, ámbra. Az ingerét az ingemér, a nõci meg se hallja, na ná a szõke némberét, a szõ: a széna-szalma, már át se lépi önkorét, de még a szirma, szára, a szél, ha szól, a szerteszét az újra visszaszállna, hogy megkeresse színterét, na szívem: ennyi mára.
Csúszás a sárga part fele
Csúsznak a tárgyak a sárga kavicsra, mozgáshoz szokott dolgaidat gyûjtsd össze te is. Csúszni a part fele már sietõs, kicsi szûz, aki voltál. Csengettyû zabolázzon, és vidd vissza a dolgaidat, hisz' látom szemgödrében az óhajt, néz az idõ is. Csorduljon a szürke ereszre mind, ami van még. Csizmát
húzva csicsonkázz, csendõrbot se ijesszen. Csússz te is, tartsd csak a formád, s tornázni tanulj meg, vidd el a lábad, mert olvad a hólé. Nem takarítod ki már a szobámat, nyom marad így.
Szieszta
Kicsikém, kicsi lány,
hol a zöld pizsamám,
amivel takarám, ami van.
Könyörögsz ne ma még,
holnap tán, kicsikét
várjak.
Nem mondom, jó
vacsoránk volt,
de
tányéromba csoroghat
a nyálad.
Sietõs volna, de csak finoman, ketten az ágyat össze se törnénk
Ha ma nem, poff lesz, szerbusz, pardon. Feledd, ami történt.
|