Plugor Magor
Plugor Magor
Lassan hozzád hasonlítnak verseim
Lassan hozzád hasonlítnak verseim.
Szőkék, hajnalra öregek, gyűröttek,
mert zsebemben gyűjtöm őket,
és szertelenül szerelmet szítanak.
Mégis tőlem valók, azért sziszegnek
s legyintenek (csendért a karmesterek,
ha nem vették észre, hogy Ő belépett).
És mind feketék, mint a férficipők.
Különben lehettek volna vidámak,
(nem motyogó, magukon béklyót bogzó).
Rád rontó, hozzád igazodó rondók.
De így, kényszerűen, mint esőben a hangyák,
Egymáshoz szorulunk, közös takaróba:
Talán mellettem ébredsz gyűrötten és szőkén.