Tóth Krisztina
Az emlékezetről
Simon Balázsnak
Mnémoszüné: nem alszik, sose pislog.
Minden tekintet számon tartatik.
Az utcafront, a kerítés,
trafik, a pincelépcső gránitján
a csíkok, a liftajtó, az udvar
lombja: így fog maradni
minden, álmunk alján lakik
a szellőzőből búgó, hajnalig szálló
madár, mely ablakunkba
vijjog, ha a mentő a
ház elé befordul.
Kialudni a gesztenyefa tépett rajzát:
nem esett, könnye sose
csordul, nem alszik, sose pislog,
sose nézett félre, Mnémoszüné,
lombszemü hold, múlt:
számon tartatik
minden szemnyi
részlet.