Visky Sándor Béla
Visky Sándor Béla
Genfi levél
„nem kapok hírt, drága”
szerelmes asszonyodnak
szánt
szerelmes szép szavak
szárnyalt tépi
az önkény
mocskos kezek
gonddal hajtogatott
leveleden
szalonnáznak
röhögnek
fogukat szippantják
ki tudja milyen
keservesen meghunyászkodó
némán dühöngő kunyeráló
tekintettel összecsomagolt
áruként kapta
a KENTjét
feledte rég – – – –
mily földöntúli kéj
átlyuggatni most
fölparázsló úri
cigarettavéggel
minden kiejthetetlen
ázsiába utalt
betűt
öröm
írtad kedvesednek
micsoda suhanása vérnek
visszavágyott napok illatának öröm
marad az r
marad az m
üresre pörkölt szeme közt
gyermekednek
megaláztatások barna alagútjai
kitárt pofával
marad az r
marad az m
a rém
kiherélt disznói
visongnak
kövesd csak
barátom
kövesd csak
békében
hűséged hangod
papírra metszett szíved
lüktetését
bújj a szennycsatornába
figyelj
feltűnhet még
alásikló ív-hullámok
hordaléka hátán
integethetsz
netán
szét málló magadnak
ha tieidnek
úgyse
nem uraim
nem valamikor
a pecsenyére tapsolt tenyerek
hőskora
táján
de ím
e bájait szemérmetlenül kibontó
céda
demokráciában