|
Szakács Eszter
Egy hangya is erősebb
Én nem tudok érted homokszemet mozgatni sem. Egy hangya is erősebb, mint az én hitem.
De elképzelem: eszel, alszol, nyitod ablakod, s ha hívlak, minden tennivalód otthagyod.
Lelépsz a Tejútról, mint a járdáról, lábad a köd tömött hullámaiban gázol.
Áttetsző vagy, látom a csillagokat mögötted. Törhetetlen üveg, oltalmaz a tested.
Kampónyira tömörülsz össze minden este világom közepébe beleverve.
Rád akasztom a kelmét, melyet aznap szőttem, s az egy helyben függve marad a levegőben.
Mért fontos, hogy létezel-e, ha éjszaka megtartasz a semmi fölött, életem fogasa?
|