Lőrincz József
Farsang
A kaput is be kell zárni,
Lakatot a szájra!
Kísérteti magát a fagy,
Szél a muzsikása.
Meghúzódunk a kanyarban,
Meglódul a ház is.
Hideg futkos a hátadon,
Ha dunyhával hálsz is.
Kitéve a nagy időbe
Felbőg a táj, ordít;
Dédnagyapám sem tud ilyen
Fagy-dáridóról itt.
Utcahosszat legény-fagyok
Fényes galédában,
Feszítenek a holdvilág-
Fehér harisnyában.
Reggelre majd mind eltűnnek,
Hogy senki se lássa;
Szép patyolatfehér ingük
Ráfagy a világra.
Krónikás ének
Asztalba ütve peng a villám
Kinek kell nem tudjuk ilyen nyár itt
Az ég jéggel labdázik csak
Zörgeti felhőbóbitáit
 
Kukorékol a kakasülő
Menj Korondra Kalondán át
Az oldal kőpénzzel fizet
Kínon megváltott fabatkát
Firtos alatt székely tél lustrál
Marék hideget zsebre vágj
Jégcsap nő ki a ház szakálla
Reped az idő meg a vágy
Indulnak új népvándorlások
Lehet még mást is hallani
Üstöküket a fülre húzva
Várnak pálfalvi Nagy György hadai
Alkonyat vörös sörénye lobog
Állunk a dühös szélben állunk
Ha megfordulsz karóba húzva
Madarak gyomra lesz halálunk
Részeg ködöt okád a hegy
Fákra horgas szelek másznak
A gyökér világgá készül
Dér mohai ágynak