Hatházi András
Odüsszeusz
Abroszt cserélt, fehéret.
Az asztalon:
bor,
sajt,
olajbogyó.
Megtisztította köntösét,
és illatos füvekkel kente be a sebet.
Áldozott Poszeidónnak,
majd vállára vette íját,
és kiment a birodalom partjaira.
Nyelvetlen harang volt,
torony,
melyből kimarták a lépcsőt.
Hajnaltájt
abroszt cserélt, fehéret.
Az asztalon:
bor,
sajt,
olajbogyó.
Megtisztította köntösét,
és illatos füvekkel kente be a sebet.
Áldozott Poszeidónnak,
majd vállára vette íját,
és kiment a birodalom partjaira.
Philoktétész volt,
a megmart,
ki messze kondult Lémnosz szigetéről.
 
F. M. felfedezése
Mintha más szennyesében járnék,
más ágyában lennék beteg,
más lemart koncát rágnám,
hogy elélted
előlem ebszájjal az egyszerit,
a Nekem Kijárót,
te, tolószékes gőg,
erről kinek adsz majd számot,
ha engedsz is magadhoz,
és be nem zárkózol
– árvára sértett halálfi,
nekem a mindennel tartozol,
mert mintha más fogkeféjével mosnám a számat,
olyanok lettek szegény szavaim utánad!
Emlékezés régmúlt ebédekre
Ó életerős konyhák
kalóriák szerdán kedden és így tovább
s a szemét mélyen rejtett
s az abrosz tiszta dizájn
Ó zsírosra tervezett lefolyók
s a tízparancsolat hogy mindig hajnal
csinos tálakon a sterilitás
és körbe csodás mozaik csempe grészija
Ó amikor még büszke holnap voltál
drill full rojál flöss
és hit és remény és szeretet
és gijotin és ilektrik cseör