Látó
Szépirodalmi folyóirat

    folyóiratok   » Látó - szépirodalmi folyóirat
  szerzők a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v w z  
  keresés á é í ó ö ő ú ü ű ă â î ş ţ
  összes lapszám » 1992. április, III. évfolyam, 4. szám »
 


| észrevételeim
   vannak


| kinyomtatom

| könyvjelzőzöm


 
 



 
 
Visky András

Visky András
áhítatok
titka a mindenségnek. a hajó
árboca lenyomja, és viszi, majd
a térdeiről fel ismét,
keresztvitorla.
tartja a fát, s a fa tartja, titka
a mindenségnek. bölcső minden, s
égnek felette gyertyák, ő ráismer,
mikor visszahull. így tér meg. a
vér is ugyanaz, amivel az anyák
megjelölik a világot, újra meg újra.
kemény, férfias védtelenség, halál
báránya, a tenger, a tenger az
előrenyomul


a tenger: az előrenyomul, előbb
ég, aztán már szomszéd, nem állhatsz
ott a fa alatt megszólítatlanul.
vannak falak: emberek álltak meg
előttük és leroskadtak, aztán
hullámok rohantak ki és elrendezték
egymás mellett a köveket, a
cserépkorsókat és azt a néhány
fegyvert, elheverednek a városok
a vízben, gyermekek ülnek künn
a kapuban


gyermekek a kapuban, elvonul
itt is. kedvező szelek vonszolják
a hely iránt, ezredévek vele.
saruk és kövek szólnak
egymással, saruk és kövek,
(titka a mindenségnek.)
betemetett kutak vannak a
mélyben és lezuhant emléktelen
vödrök, látott csillagot a

víztükör és napot látott megállni
fölötte, ismerte mind az
asszonyokat, arra vezet az út


arra vezet az út és arra a lepkék,
(a ház mögötti kamasz kukoricásban
kutyák kergetik a foglyokat,
tizenkettőig számolok, és
elalszom, tizenketten, a világ
szeme láttára. így, szakadatlanul,
emlékszem)


emlékszem, megjött akkor Mozart,
feje felett a lélek, mint egy nagy
betű, csontból és üvegből, jól
a szemébe húzta, ha akarta, sisakot
akár. titka a mindenségnek. meglátta
odafent a mindegyre köröző madarakat,
körözni újra és újra, jelenteni
gyors halált, segítségére kelni
a szélnek, s leszaggatni a
vitorlavászon inget mihamarabb


leszaggatni mihamarabb és
leteríteni az útra. meztelen
mind, aki érkezik, nagy fehér
kőből bújik elő, véreres márványból,
csiszoltan. madarak nyugvóhelye,
mintha víz tette volna, nap és
szél. homlok, mellkas, tompor
és a térdek holdja. Isten tekintete
eggyé oldja


tekintete eggyé oldja,
felismeri. folyik fölfelé
a férfi a hegy oldalán
az ég jászolába. anya
hajol fölé

kapcsolódók
  » Látó szépirodalmi folyóirat honlapja
 
további folyóiratok

» Altera
» Altera
» Átalvetõ
» Bázis
» Ellenpontok
» Erdélyi Fiatalok
» Erdélyi Gyopár
» Erdélyi Irodalmi Szemle
» Erdélyi Magyar Hírügynökség Jelentései 1983–1989
» Erdélyi Magyarság
» Erdélyi Mûvészet
» Erdélyi Múzeum
» Erdélyi Társadalom
» Erdélyi Tudósítások
» Glasul Minoritãților
» Glasul Minoritãților
» Hátország
» Helikon
» Hid
» Hitel
» Kellék
» Korunk
» Közgazdász Fórum
» L.k.k.t.
» Látó
» Magyar Kisebbség
» Provincia
» Romániai Magyar Jogtudományi Közlöny
» Székely Füzetek
» Székely Közélet 1928-1937
» Székelyföld
» Székelység 1905-1915
» Székelység 1931-1944
» Új Kelet

 
   

(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2024
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék