|
|
Király László
Grand Hotel Balkán
Láz
Apró kortyokban érkezik a bánat Végül elborít téged engem Kiüríti az üres házat Míg e sanyarú nótát zengem
Elfogy a gőg és nincs alázat S lobogó szó - fennen lengjen Kék savas zápor áztat Szürke tulipán fekete csendben
Fehér krizantém űzi a lázat Eskü kötelez menekednem Hitem semmit se magyarázhat Hogy el ne borítson engem s engem
2000. május 5.
A sétatéri rém
A piros-sárga-kék padon Itt lenn a sétatéren A szemétdomb-zenét hallgatom Félig álomban ébren Valaki csurdén távozott Vagy ruhát rabolt vélem Erőszakolt és átkozott Nyáron volt ez tán télen
A piros-sárga-kék padon Itt lenn a sétatéren
A vodkásüveg-vallomás Itt lenn a sétatéren A piros-sárga-kék padon Ő járhatott itt senki más Jeges gesztenye-havazás Cipője fekete vérben Ki lehetett ki érti már s Meg nem tudom se érem A piros-sárga-kék padon Megölte vámpír hajadon Itt lenn a sétatéren
Tanúságom csak sorra sor Ezred-előn és -végen Gyilkos gyanúm is elsodor Minden nyomot s villogva morDul a felhő az égen Kiderítjük ha élhetünk Kié a terv az érdem Késes ocsmány ki életünk Látni szeretné térden A piros-sárga-kék padon Itt lenn a sétatéren A Rainbow az Szivárvány Kocsma előterében
2000. május 15.
Hová mégy
Hová merre azzal a fekete gitárral Lorcai cigány tűzzel Fogadlak izgató piaccal bazárral Fűre húzó fáradtságom űzd el
Vonatfütty ágyúszó riadó test ébreszt Rejtező szerelem halál a Bükkben Megtérnék bárminek csak feledném ezt Egymásba tévedve tévelygünk hűtlen
Készülj semleges robbantásra Színtelen mosolygó öldöklésre Isten bocsát meg égbe lop a hársfa Minek a nyelv a sors bús öltögetése
A vér úgyis kitör fortyog és a csont Tőrként dolgozik míg a test kitárul Darabokra egyesít egységbe bont Erre! azzal rímtelen gitárral
2000. május 15.
Alpok utca 13
Mostmár ölni is tudtam volna Nem hagy aludni az Alpok utca 3 Harmincöt éve megállt egy óra Házkutatók dögszaga almavirágon
Szerelmeink s a padlásszoba-ország Vacogni reszketni illett volna Zsebükben fényes... jövőnket hozták Szemetet verset egybe kotorva
Besúgóink a derék magyarok Mégsem írták meg soha verseinket Mennyit ért beszari buzi szavuk ott S a fenyegetés mely csupán jóra intett
Lám itt a májusi reggeli nóta Ők hány-nak(-torognak) temetőkben Tisztán ölni is tudnék azóta Tudják - és szöknek egyre többen
Embernek állatnak élni a dolga Égben seholban az Alpok utca 3 Toporzék tested szóba csomagolva S színes dögszag az almavirágon
2000. május 14.
|
|
|
|