Bölöni Domokos
ÚGY MEGUNTAM AMERIKÁBAN...
I.
1. Kelt levelem SHARON P. a Január 21. Kedves feleségem! Örömmel használom fel az alkalmat, hogy innen a távolból, idegenből habár csak levél által is, életjelt, hírt adjak magamról. Én, hála Istennek, egészséges vagyok, melyhez hasonlót kívánok az Ég Urától, kikkel szívem rokon, s akik engem viszontszeretnek. Imáimban kérem a Mindenhatót, hogy az édes szülőhazámban lakó drágáimat még sokáig tartsa meg, hogy egykor innen az Ő segítségével haza kerülve, abban a kedves körben én is megtaláljam elhagyott boldogságomat.
Hogy életem jelenlegi folyásáról is tájékozást nyújthassak, kezembe veszem az írótollat, s a túloldalon körülményesen leírom azt. (Rajzolt keretű előnyomtatott szöveg, a következő három oldal a kézzel írott, tulajdonképpeni levélnek van fenntartva.)
2. Tudatom, kedves feleségem, Róza, hogy hála a jó Istennek, egészségesen megérkeztem január 3-án, de munkát még nem kaptam. Levelet azért küldök olyan későre, mert számításom volt más városba elmenni, de mindenütt nagyon rosszul megy a munka, és borzasztó sok ember van munka nélkül. Százával állnak a gyárak előtt a munkát kereső emberek, és amíg ki nem tavaszodik, mind úgy fog lenni, mert most télben a vasúton nem dolgoznak. Engem biztattak, hogy egy pár nap múlva a pléhgyárba munkát fogok kapni, és mihelyest munkába kerülök, hát azonnal megírom. Kedves Róza, sürgönyileg küldtem 160 forintot, azt is csak január 16-án tudtam postára tenni, mert pénzt az ittvaló régebbiektől nem tudtam kapni, és úgy ígérte a burdos* asszonyunk, hogy ő adni fog, nekem alig maradt tíz forintom, mikor megérkeztem, mert a hajó nagyon drága volt. Ha tudtam volna, hát Fiumé felé jöttem volna, ott sokkal olcsóbb az utazás. Írja meg, hogy mit tudott igazítani a bankkal, és ha fennakad valamivel, hát kérjen az apjától, mert én aztán megküldöm. Fizessen csak 3 hónapra, mert addig hátha küldeni fogok; hogy jusson egyébre is. Vájszburgot kérje meg, hogy várjon még egy kicsit, ha munkát kapok, hát neki is megküldöm. Írja meg, Róza, hogy a kedves gyermekeim mit csinálnak, egészségesek-e? Ahányszor hazagondolok, mindétig elkeseredem. Arra kérem, hogy vigyázzon a gyermekekre, mert nekem bennök van minden örömöm. Írja meg édesapámról, hogy van... És János még mindig beteg? A földekről nem írok, mert ha munkába kerülök, úgyis újra kell hogy írjak, és akkor megírom, mit hova vessenek. Az öregtől, ha lehet, hát kérjen egy néhány szekér ganét, és vitesse ki a Csorgóhoz, mert én munkát kapok és megfizetem. Burdon egy szászkézdi román asszonynál vagyunk, Fekete János, Puskás Ferenc és én. Itt küldöm a kovertát készen elcímezve, csak tegye bele, megkapom. Tisztelem és csókolom mindannyiukat, maradok hű férje, Pista.
II.
1. „... miniszter úr eleibe terjeszteni, mert mi a haza védelmére elszólított harcosoknak hites feleségeik vagyunk, és abba a csekély segélybe még nem részesültünk, csak a gyermekeink és azok is fejenként csak 28 fillér napidíjt kaptak, de most még azt a csekélységet is elvonták tőlük. S amíg a segélyt kaptuk is, hát abból is levonták tőlünk az adót, a községi pótadókat, rovatalokat**, és most még egyeseket közülünk avval fenyegetnek a község elöljárói, hogy folyamodhatunk akármerre, mert segélyt úgysem fogunk kapni, mivel könyveinket is csalsággal elvették. Mert tőlünk úgy kérték bé, hogy segélyt fogunk kapni, és mikor a könyveinket megkaparintották, akkor elutasítottak avval, hogy sem segélyt, sem a könyveinket nem fogjuk kikapni. És a panaszunkkal elmentünk a vármegye alispánjához, de ott a panaszainkat kicsibe vették. És mi mindnyájan reá vagyunk utalva annak a csekély segélynek a megsürgetésére. Most meg azt rendelték el községünkben, hogy a harctéren levők itthon maradottainál vizsgálják meg a gabona mennyiségét, és egy kevés gabonát találtak, de csak annyit, amennyi szükség a családtagok élelmezésére, mivel eladó gabonánk nincsen, hogy a ház fenntartásában előfordult kiadásokat fedezni tudjuk, és azért vagyunk úgy reá...” (Töredék Rózáék kérelméből.)
2. VIA SCANDINAVIA. REGOSTERED NO. 1699. Registered return receipt requested. CONTROLE POSTALE MILITAIRE. Hadi jog alapján felbontva. ...Inkább tudják meg mástól, csak tőlem ne, de saját szerzeményből még nem küldött annyit haza, mint én amennyit küldtem, hanem sokkal kevesebbet. A Bocskor veje hogy mennyit küldött, azt nem tudom, csak annyit tudok, hogy ő mióta bejött, hát rendesen dolgozott a téglagyárban mint tüzelő. Mert amikor azelőtt bent volt, akkor is ott dolgozott, és hogy másodszor bejött, a munkáját visszakapta. Itt a szerencsétől függ a munka, nem sokat lehet válogatni. Arról is tudatom, hogy sokan küldtek pakkot, de mind visszajött, csak azoknak ment el a pakkjok, akik jóval ezelőtt küldték el; és most mind abban mesterkednek, hogyan szabadítsák újra fel, hogy ismét lehessen pakkot küldeni Európába. A háborúról nem tudok, csak annyit, hogy még mindig a mijénkek győznek Olaszország nál, xxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxxx én csak attól félek, hogy ha Románia a muszkák mellé csatlakozik, hát nehogy tönkretegyék xxxxxxxxxxxxxxxxxx*** betörne az ellenség, hát mi lesz magokkal. Sok szerencsét és jó egészséget kívánok számokra a jó Istentől, tisztelem és számtalanszor csókolom mindnyájokat én mint szerető és hű férje a sírig: Pista.
3. maga azt kérdi, hogy miféle gogáni emberné vagyok kozton én azt hitem hogy Gogáni de nem mert Váralyji én soha nem kérdeztem hogy mi a vezeték neve csak anyit tudok hogy özvegy aszony mi rendesen Székejnének vagy pedig Katinének szolitjuk és ha meg akarja jóban tudni hát kérdeze meg a Váralyjiakat vagy a Gogániakat mert kel hogy esmérjék csak anyit kérdezen ki az a székejné Váralyján egy leánya a nyárba ment haza amerikábol. Toth Pista is it volt a Gogáni meszáros de csak akor eleinte hogy be jötem töbször is beszéltem vele de most nincs it mert el ment más városba hogy keresen munkát mert it munka nélkül volt és egy ként se tudot munkához jutni anyit tudok rola hogy alig tud anyit szerezni hogy meg éjen belőle magok el sem hiszik hogy mijen rosz munka viszonyok vadnak amerikába a Dányániakal is találkoztam a még it voltak ebe a városba de már azok is el mentek mert a gyár amejikbe dolgoztak meg álot. Szánto fija is it van de ugy meg van hízva hogy a szülei meg sem esmérnék dolgozik de csak három napot egy héten ritka ember a ki ojan szerencsés hogy az egész hetet ki dolgoza mert egy gyárba töbféle a munka és némej ember ojan szerencsés hogy ojan here jut hol minden nap van munkája én is meg örvendtem a multkor mert vagy két hétig minden nap volt munkám meg is írtam magának mert azt hitem hogy ezután mind ugy lesz de csalatkoztam mert ujra meg szünt a munka alig dolgozom 3 vagy négy napot hetenként Marijanénél majd el igazitom mert majd el menyek oda hol van csak pénzem legyen mert 10 koronába kerül oda és visza irja meg Roza lelkem Sándor mere van Szerbia határnál bagy Galicziába és János az öcsém nincs joban mind atol félek hogy a sok nép el vesz magyarországbol és még is veszteni fog mert Olaszország is meg fogja támadni ha edig meg nem támadta Olaszország 60 ezer embert szálit haza dél amerikábol és mindig készülődik a háborúra és ha az is meg támadja a mijénkeket hát elég rosz lesz Roza lelkem legyen szives és küldjen egy fényképet mert nem hiszi menyire fáj a szívem hogy nem lehetek a családom körébe és bár képileg láthasam mert ki tudja szeméjesen mikor fogom meg látni pénzt küldeni fogok de nem tudom menyit mert köcsen kel hogy kérjek és ha küldök a mi sürgöseb azt igazicsa mert ijen rosz viszonyokba ki tudja mikor még küldhetek a kedves gyermekeink hogy vadnak azt hiszem soha meg nem láthatom öket irjon valami ujságot tisztelem és csokolom mindnyájokat szeretö és hü férje
Pista
III.
1. Ferencznek azt írták, hogy egyszerre tették fel az enyimmel, de én kilenc nappal későbbre kaptam meg, mint Ferencz. A lábmértékkel nem vagyok tisztába, mert teljesen lehetetlen, hogy magának akkora lába legyen. Én úgy tudom, hogy kisebb lába van, mint nekem, és ez a mérték hosszabb sokkal, mint az én lábam cipőstől. De az nem baj, csak kapnék jó bőrű cipőket, de itt az asszonyoknak nagyon gyenge cipőket lehet kapni. Én már egynéhány boltban utána is néztem, de sehol sem kaptam olyan cipőt, amilyent én szeretnék; mert ami téli cipő, annak a szára posztó, és a bőre nagyon gyenge. Még egy hétig elvárok a cipővásárlással, mert egy boltban azt mondták, hogy akkor fognak a jó téli cipők megérkezni, és ha akkor sem kapok, hát inkább a cipők árát hazaküldöm, és otthon vegyenek, amilyent magok szeretnek.
Tudatom lelkem, hogy mind abban a gyárban dolgozom, ahol eddig, csak most az ácsok mellé vagyok téve. A fizetésem annyi, mint azelőtt volt, de ha itt találok maradni, hát megjavítják, de csak majd a tavaszon, hamarébb nem. Nem tudom, mit csináljak, keressek más munkát? ahol tizenkét órát lehetne dolgozni... Itt csak tíz órát dolgozhatunk naponta... Mind attól félek, hogy ha a munkámat elhagyom, kaphatok olyan munkát, hogy nem fogom sokáig győzni. Itt már meg vagyok szokva, és könnyen győzhetem... Az időjárás milyen otthon? Itt már nagyon hűvös. A búzavetéssel hogy áll? Hova vetett búzát? Télire szerezzen elegendő fát bé magának, a gyermekekre nagyon is vigyázzon, hogy meg ne hűljenek. A háborúról még mit tud? Ejsze soha nem lesz vége, mert még több ország bele akar vegyülni, csak Isten attól őrizzen meg, hogy Erdélybe be ne törjön az ellenség, mert ha oda is betör, ejsze soha meg nem látom a kedves családomat. Az itt való újság az, hogy a háború után mindenki haza kell menjen, és aki nem akar, hát nem lesz többé mit keressen Magyarországon.
2. Azt írja, lelkem, nekem nem esik jól, ha én magát nem bosszantom – hiszen én magának levelet rendesen küldtem, és ha maga azokat mind nem kapta meg, hát akkor is én vagyok az oka? Maga legalább azt hiszi. Én pénzt is küldtem, 200 koronát, de arra választ még nem kaptam. Maga Róza, azt hiszi, hogy nekem a hazai bajok már kimentek az eszemből, de azt ne higgye, mert annyit tudok gondolkozni, hogy némelykor azt sem tudom, mi bajom, csak kezd a fejem szédülni. Bár a munkaviszonyok jobbak volnának, mert akkor csak könnyebben segítenék magamon, de így ha csak egy hétre is pénzt kerek valakitől, amíg az enyémet ki nem kapnám, maga lelkem el sem hiszi, hogy milyen nehezen jutok hozzá, mert mindenki attól fél, hogy a rossz munkaviszonyok miatt nem kapja vissza, mert most könnyen senki sem tudja visszaadni. Nem úgy van, mint mikor jó világ volt: ha valaki pénzt akart hazaküldeni, hát hárman és négyen kisegítették, hogy summásan tudott pénzt küldeni. Most az eltőtt; de magával azt nem lehet elhitetni, maga csak abba a hiszembe van, hogy nekem tehetségem volna, de csak makacskodom. Afféle gondolkodások ne legyenek a fejibe, mint a múltkor is: maga kérdezősködött rólam, hogy igazak-e azok a puszta beszédek, amiket a faluban beszélnek rólam. Én azért se menyek a harangláblakkal egy burtra, hogy ne tudják, mit írnak nekem hazulról; mert most minden egyes levél fel lesz bontva Budapesten, és át lesz vizsgálva, és minden egyes levelit, amit nekem küld, felbontva kapom meg. Írja meg: amit tőlem kap, azt leragasztva kapja? A banknak a címét megkaptam, de én úgyse fizetnék az ittvaló bankba, mert ha pénzem van, hát haza tudom küldeni. Igaz, csak 25 nap eltelte után kapja meg a pénzt, de akkor is biztosabb, mintha itt fizetnék. Itt azt se tudják, menynyit kell hogy fizessek! Az a gyár, ahol dolgozom, egy keveset javult, és remélem, még fog javulni, s tudok valamit szerezni, hogy ne kapjak annyi pirongatást magától. Időjárás itt elég szép van, az idővel itt nem sokat törődünk, csak a munkával. Annyi a munkanélküli ember, mint a csillag az égen. Mindennap csak a lopások hallszanak; mert már kénytelenek, hogy lopásra adják magukat, munkához nem egykönnyen jutnak. Mert akinek munkája van, az nagyon is megbecsüli.
3. Mikor állnak a gyárak, hát akkor ránk nincs szükség. Róza lelkem, menjen el a tekintetes úrhoz, és kérje meg, ha lehetséges volna, hogy a nagy váltót törlesztési kölcsönre változtatnák át, mert így igen súlyos, és ha lehet, 25 évre. Azért, ha munkám lesz, és pénzt tudok szerezni, hátakkor kifizethetem, de ezt azért írom, hogy a munkaviszonyok nagyon súlyosnak néznek ki. Ha nem fogok dolgozni, hát akkor nem tudok fizetni. Isten őrizzen, hogy az be ne következzék. Ha nincs marhánk, akkor a birtok se ér semmit. Írjon még valami újságot, a fiam, Pista tud-e már valamit beszélni? Erzsi kérdi-e vajegyszer, hogy hol vagyok? Ha valami változások lesznek, hát meg fogom írni, de most, hála Istennek, még dolgozom. Abba igyekszem, hogy amiből lehet, hát munkából ki ne adjanak. Küldjön vagy két kendőt, de ha van, hát olyan csipkést, hogy legyen, ameddig Amerikában leszek. Azért írom hogy a szebbjéből küldjön, mert némely embernek küldtek, de egész ordinárét, és a többi lekacagta. Azt mondták, hogy azt nem lett volna mért Amerikába küldje. Most többet nem írok, Isten legyen magokkal, tisztelem és csókolom mindnyájukat, maradok hű férje, Pista. International Bank, G. V. Hamori, Sharon P. a. Nord Amerika.
IV.
1. Tudatom lelkem, hogy levétettem magam, és két képet haza is küldtem. Arról is tudatom, hogy most minden héten hat napot dolgozom, és ha a jó Isten az egészségemet megtartja, és utána a munkámat, hát egész biztos leszek abban, hogy nem fogok annyi panaszos levelet kapni magától. Ha csak tehetem, hát április 10-én postára teszek egy kevés pénzt, hogy mennyit, azt magam sem tudom; de ha tehetem, hát annyit fogok küldeni, hogy a bankokat igazítsa el. Igaz, kölcsön is kell hogy kérjek, és ha kapok, akkor 400 koronát teszek postára, de azt nem kapja meg, csak április utóján. Vagy május elején, és azután abba járok, hogy a János bácsi pénzit szerezzem ki, és utána a sógor Domokosét. Ha munkám lett volna rendesen, hát most János bácsi ki volna fizetve, és sógor Domokos is; de van öt hónapja, hogy csak a kosztot tudtam kiszerezni, mert csak két és három napot ha dolgoztunk hetenként. Itt sincs úgy, mint azelőtt, hogy kioperáltatom magam, mert most minden egyes embert, ha munkába vészen a gyár, hát levetkeztetik csóréra, és úgy vizsgálják meg, hogy nincs-e valami hibája. Engem is úgy megvizslattak, ahogy még a sor alatt se; ha nem lettem volna megoperálva, hát kiadtak volna. Most aki hibás**** és idős ember, hiába is jön Amerikába, mert ameddig fiatalt kapnak, addig az öreg nem kap munkát, csak ha valaki pártfogója van. Szegény Szekeres Minya mióta benn van, és még sohase kapott munkát. Vaszi Ferencz is munka nélkül van.
Higgye el, Róza lelkem, úgy megdolgoztatnak, hogy némelykor az étel se kell, annyira ki vagyok merülve. És ha csak egy nap is nem mennék munkába, másnap hiába jelentkeznék, mert kiadnák az utamat. Írja, Róza lelkem, hogy Erzsi megesmert a képen: alig hiszem, mert eddig el is felejtette, hogy volt egy édesapja. A jó isten bár megsegítene, hogy valamennyire szabaduljak a bajoktól, mert alig várom, hogy magát és a gyermekeimet meglássam. Mert ez nem élet, csak rabság.
2. Leveleimet nem kapja meg? Pedig én írok magának rendesen, maga lelkem, abban a hiszemben van, hogy-hogy talán a szívemből eltávozott volna a család szeretete, pedig az megvan, és meg is lesz, amíg a sírba nem visznek. Ezzel egy keveset késtem, nem akartam írni, amíg a pénzt postára nem teszem. Hálát adok a jó Istennek, el is küldtem a 400 koronát, de két helyről kellett hogy kölcsön vegyem, mert nekem a rossz munkaviszonyok miatt nem volt pénzem. Egy pár hétig rendesen volt munkám, de most újra nincsen. Sokan vagyunk, és nem jut munka minden napra, engem, ahova szükség, oda használnak fel. Kocs Zsigával egy helyt dolgoztam, csak szerencsésebb, mint én, mert őkelme 12 órás munkát végzett, nekem csak 10 órám volt. Most Zsiga bá is csak gyengén dolgozik. A gyárnak a nevit hiába írom meg, mert maga úgysem tudja, csak annyit mondhatok, hogy ez a gyár a legnagyobb ebben a városban, mert itt készítik a vasat a nyers anyagból. A fényképemet megkapták, Róza lelkem, küldjön nekem is fényképet, de a három gyermekem is legyen a fényképésznél magával együtt, maga el sem képzeli, milyen kíváncsi vagyok, hogy nézhetnek ki, amióta eljöttem hazulról. Arra figyelmeztetem, a pénzből csak oda fizessen, ahol szükségesebb, mert Isten tudja, mikor tudok még küldeni, ez is kölcsönbe van. Marija néninél még semmit sem igazítottam, de azért magának ne essék rosszul, mert abba járok, hogy mentől hamarébb igazítsam el bár levél által. A sérvésemmel, hála Istennek, most nincs baj, a múltkor egy keveset fájt, meg is voltam ijedve, azt hittem, hogy ki akar bomolni.
3. Egy kicsit meg voltam lepve, mikor olvastam, hogy Erzsi lányom és maga fel fognak keresni. Igaz, hogy nagyon is vágyom, hogy még egyszer megláthassam magokat, de nem úgy, hogy magok keressenek fel engem, hanem én magokat. Én csak azért írtam, hogy behozatom magát, hogy már megsokallottam a sok panaszos levelit, de már egy idő óta az is megszűnt, és én abba igyekszem, amiből csak tehetem, hogy több panaszos levelet ne kapjak. Remélem Isten után, hogy erre módom nyílik. Remélem, hat hét leteltével az ittvaló adósságtól meg leszek szabadulva, és akkor minden gondomat magokra tudom fordítani. Írja, lelkem hogy az öreg édesapám megharagudott, amiért nem írt a váltó alá, de azt jól tette, mert főtt nekem eleget a fejem, amíg Szatmári úr a birtokot édesapámtól meg nem vette. Mert ha ne lett volna ki megvegye, hát engem is tönkretett volna a kezesség; de így legalább az enyém megmaradott.
A gyermekeknek a lábokat mérje meg czérnával, s a magáét is, mert czipőket akarok magoknak küldeni esmég. Hallottam, hogy otthon nagyon drága a lábbeli. Tudatom lelkem, hogy a Szántó fia elvette Szász Katit. Feleségül, mégpedig úgy történt, hogy Szántó elment abba a városba, ahol Kati lakott, és míg az ura odavolt munkába, addig Szántó ellopta Katit. Most már együtt vadnak Szántóval. A csávási jegyző, Kuti Béla, az a híre, hogy meghalt; a háborúról semmit sem írok, mert félek, hogy a levelem nem kapja meg, mert most a leveleket nagyon vizsgálják. Róza lelkem, kinek adta ki a földeket, és mennyi időre? Csak ha trágyáznák rendesen, hogy ne soványodnának ki egészen, mert úgyis elég soványak voltak.
V.
1. Rég az ideje, hogy ilyen szép levelet nem kaptam. Minden levelibe csak a panaszok és a pirongatások voltak belé hozva, mintha én azokat a pirongatásokat megérdemeltem volna. Én azt jól tudom, hogy nagy nyomorúságot hagytam a nyaka körül, de én nem azért jöttem Amerikába, hogy talán az adósságról a gondomat levegyem, hanem minden erőmet és gondomat, amiből csak tehetem, felhasználom arra, hogy magának a gondjain segítsek, hogy ha sikerül, és szerencsém lesz, a drága gyermekeinknek a jövőjét szerezzem meg, hogy az új hazában új hont szerezzek magamnak. Írtam, édes Róza, hogy 200 forintot küldök, de azt csak 25 vagy 30 nap eltelte után fogja megkapni. Tudatom lelkem, hogy vaj egy hétig rendesen volt munkám, de most úgy veszem észre, hogy újból meg fog gyengülni, mert már megkezdték, hogy csak felváltva dolgozzuk ki a napokat. Ebbe a munkába, amelyikbe én dolgozom, csak tizenketten vagyunk, és éppen ma mondta meg a bászunk (boss, am. főnök, sz. m.), hogy naponta csak 6 ember fog dolgozni. Zsiga bá őkeme szerencsés, mert minden napra jut munkája, de én arról nem tehetek, mert itt mindenki meg kell hogy tartsa a saját munkáját. Remélem, áprilisba lesz vaj’ 80 forintom, és a többit kölcsön kérem, arra kérem, vigyázzon mindenre, mert én nem tudom, mikor küldhetek még. A sérvésemmel nincs baj. Meg akarom mutatni, hogy nem hiába jöttem ki Amerikába, mert csak én tudom, milyen nehezen váltam meg a kedves családomtól, mégpedig nem is egészségesen, hanem betegen, mert mikor mentünk Désfalvára az állomásra, nekem annyira fájt a sérvésem, hogy maga el sem hiszi; csak nem akartam magának több bánatot szerezni, és azért meg sem mondtam.
2. Van némely hét, hogy semmit se dolgozom, egy hónapban azért 8 vagy tíz napot csak dolgozom, de alig kapok annyit, hogy a burdot kifizessem, ez már az ötödik hónapja, hogy nem tudok szerezni. Maga lelkem azt nem ügyeli, csak mindig pirongat a leveleiben, hogy mért nem vetek nagyobb figyelmet a családomra, de nincs mindennap munkám, szerezni se tudok, maga avval nem törődik, hogy itt rosszak a munkaviszonyok, és ha meg is írom, akkor se akarja hinni, elég sajnos az nekem.
Maga biztosan azt hiszi, hogy nekem itt pénzem van, csak nem akarom haza küldeni, vagy esetleg itt elmulatom. Még azt írja, hogy menjek haza, és adjam el a földeket, és fizessem ki az adósságot. Nem tudom, mit érek még, édes Róza, de ha arra kerülne a sor, amitől engem a jó Isten őrizzen meg, hát inkább főbe lőném magam, mint hogy azt is elérjem, hogy semmim se legyen. A kendőket megkaptam, és nagyon is meg vagyok elégedve velek, és köszönöm szépen, de úgy látszik, a levelet nem kapta meg, küldtem 50 forintot. Vagy 7 leveliből csak hármot kaptam meg, 2 ajánlott levelet és egy mást, nekem pedig ez az ötödik levelem magának az idén. Róza lelkem, úgy írjon a háborúról, vigyázzon, inkább ne is írjon, mert a levelek át lesznek vizsgálva Budapesten, és ha valami olyansmi lesz, a levelet nem továbbítják.
3. A téli cipők az ittvaló boltokba megérkeztek, de nem megfelelők, olyan gyenge bőrből vadnak készítve, hogy otthon még két hónapig se lehetne eljárni vélök. És én azt számítottam, a cipők árát küldjem haza, hogy maga lelkem vegyen olyant, amilyent szeret, mert valami gyenge cipőket hiába küldök haza. Tizenharmadikán lesz a fizetésem, és postára teszek 100 koronát, és avval, azt hiszem, vehet cipőket, de ha innét küldenem, még a mértékkel se volnék tisztájába, mert kivált a magájé akkora volt, hogy csak elcsudálkoztam, a czérna sokkal hosszabb volt, mint az én cipőm. Tudatom lelkem, hogy még mindig abban a gyárban dolgozom, amelyikben ezelőtt dolgoztam, csak avval nem vagyok megelégedve, hogy csak tíz órát dolgozunk, nem tizenkettőt, és a fizetésem csak annyi, amenynyi ezelőtt volt, de ha tizenkét órát dolgoznánk, hát akkor sokkal jobb volna, mert itt óraszámra fizetnek. Most mind abba járok, ha kaphatnék egy olyan munkát, hol többet tudnék szerezni, mint itt, mert úgy meguntam Amerikában, hogy maga el sem hiszi, és ha a háborúnak vége lesz, hát arra egész biztos vagyok, hogy haza kell menni, mert muszáj lesz, és én abban igyekszem, hogy addig bár az aprólékos adósságomat fizessem le, és ha az Isten nekem egy olyan munkát rendelne, amilyenre én számítok, hát akkor még a gondolkozásom se volna olyan bánatos, mint most amilyen. De ha csak úgy történnék, hogy ne kapjak pénzesebb munkát, hát akkor másodmagammal egy szobát veszek ki, és én magamnak fogok főzni, hogy próbáljam meg úgy is, már el is egyeztem egy munkás társammal, hogy menjünk külön, ne adjuk a jövedelmet a burtos gazdának, mert az ilyen fizetésből most nem futja ki, hogy burtot is fizessek, és sokat is szerezzek.
VI.
1. Szász Ferencz is munkába kapott egy gyárba, még pedig nagyon is jól keres, mert tizenkét és fél órát dolgozik. Itt úgy van, akinek amilyen a szerencséje, úgy keres. Most a munkavilág úgy megy Amerikában, de azért mégis annyi a munkanélküli ember, hogy csoportosan állnak a gyárkapuk előtt, sokan hazamennének, de nem tudnak, mert még fel sem veszik őket a hajóra, amég a háborúnak vége nem lesz. És annak, Isten tudja, mikor lesz vége, mert nem hogy a békéről volna szó, de még mind többen belevegyülnek, hát akkor hogy legyen vége? Hát máskülönben hogy vadnak, Róza lelkem, egészségesek? Mert nekem, Istennek hála, elég jó van, amit szívemből kívánok magoknak is, és amég a jó Isten az egészségemet megtartja, addig ne búsuljanak, mert igaz, hogy sok adósságunk van, de ha valahogy egy pénzesebb munkához juthatok, hát meg akarom mutatni, hogy nem hijába jöttem ki Amerikába, mert csak én tudom, milyen nehezen váltam meg a kedves családomtól... Most többet nem írok, tisztelem és számtalanszor csókolom mindnyájokat, szerető és hű társa, Pista.
2. Szeretett, kedves feleségem, Róza, tudatom, lelkem, hogy a hozzám küldött ajánlott levelét megkaptam, de szeretném tudni, hányadikán írta, mivel maga küldött egy szál törökbúzát, és azt írja, hogy a kertben már kapára való a törökbúza, pedig én azt nehezen hiszem, maga pedig elfelejtette a levélbe beleírni, hogy hányadikán küldte nekem a levelet, de én a postabélyegről csak láttam, és azt hiszem, hogy márczius 20-án írta, és akkor még nem lehetett zöld a törökbúza. Tudatom, lelkem, hogy a Siga bá levelibe küldött nekem egy szomorú cédulát, hogy az édes öcsém, János, meghalt. Alig tudtam elolvasni, annyira könnyeztek a szemeim a sírástól, és ahányszor eszembe jut, mindig sírok, nem tudom a szívemből kifelejteni soha. Nekem most is mind úgy jön, mintha nem volna igaz, hogy meg van halva. Pedig abba meg kell hogy nyugodjam, hogy többé vele soha nem találkozom. Tudatom, lelkem, Róza, hogy Sándortól is kaptam levelet, és azt írja, hogy egészséges, és jól telik, bár ő megmaradna a frontkavarodásban, hogy tudjam, hogy nekem is van egy édes öcsém. Az amerikai utazásáról vegye le a gondját, legyen megfizetve velem, nem kívánom, hogy semmi maradékom részt vegyen belőle. A múltkor csak azért írtam, hogy a levelibe annyit bosszantott, de higgye el, senki sem bánná meg inkább, mint maga, Róza lelkem. Eltőtt már Amerikában is a jó, és, hogy mikor fordul jobbra, azt csak a jó Isten tudja.
3. a János bácsi bátyának írtam választ mert levelet kaptam töle de csak azt kérdezte hogy mijen munkán dolgozom és mennyit tudok szerezni vagy mennyi a napi bérem és neki meg irtam de levelemre soha sem kaptam választ lehet hogy fel keresne de nagyon messze van tölem. a képeket és a virágokat a mit nekem küldött meg kaptam irtam a multkor hogy a leveleket küldje ajálva de mindegy és azt ne tegye és ne kölcsen (ne költekezzék, sz. m.) meg gondolom mijen pénz hiján van otthon azért irtam, hogy küldje ajálva hogy olyan rendetlenül kaptam a hozzám küldött leveleit de ajálva is csak ojan későre kapom irja meg lelkem Róza nem volt beteg mert én álmomba magát láttam fehérbe öltözve és táncolva lehet hogy a szegény öcsém Jánosnak a halálát jelentette. a tekintetes úrnak ne szojon semmit ha vágatott karot mert ha haza megyek hát én vele meg egyezem. Szász Jánossal is eligazitom maga ne fizessen semmit arra meg kérem vigyázzon mindenre mert én nem tudom mikor küldhetek még pénzt mert alig tudok anyit keresni a miből meg éjek a pénzt is a mit most utojára küldtem köcsön kelett hogy vegyem de ha a jó Isten meg segít hát valahogy le fizetem rendre. Zsiga bával egy hejt dolgozom egy gyárba de esmént nem egy munkán. a multkor irtam hogy a sérvésem fájt de csak azért hogy a gyárba egy heröl leszöktem és egy keveset meg rezzent de én azt nem szívesen tettem csak a munkám meg kivánta mert ha nem hát most egy hoppra kiadnak a munkából most hálát adok a jó Istennek a sérvésemmel nincs baj mindha nem is lettem volna operálva úgy érzem magam irja meg lelkem Róza a fényképen megismerté Erzsi a lányom én legalább azt hiszem hogy nem mert a sok bánat mijat sokat vátoztam alig várom hogy meg érjem azt az időt hogy még egyszer a családom körébe láthassam magam addig nem is lesz egy vig napom se a kedves gyermekekre vigyázon hogy valami bajok elö ne fordujon tisztelem és csókolom mindnyájukat és maradok a távolba szerető és hű férje a sírig Pista
a szivarpadirt megkaptam és köszönöm

„Mrs. Csiki Istvánné,
Harangláb, Kis-Küküllő megye, u. p. Abosgálfalva. Tisztelt Asszonyom! Mély részvéttel, őszinte sajnálattal tudatom, hogy B. férje, Csíki István úr ... -én, a Sharon kórházban elhunyt. Temetéséről a Sharonban élő magyarok közössége gondoskodott, tisztességgel temettük el. Hátramaradt dolgait, a kórházi költség és a temetési költségek levonását követően pénzbeli javait is postázzuk az otthoni címre. Balesetének körülményeiről nemsokára hazatérő falusfelei ígéretük szerint részletesen beszámolnak kegyednek. Vigasztalódjatok az Úrban. Fejérdi János lelkipásztor.”
 
 
* szállásadó
** pénzbeli (kirótt) illetékeket
*** cenzúrázott részek (tintaceruzával kisatírozva)
**** beteg