Pintér Lajos
Az ember és a kő
„Bocsánat, elfelejtettem, hogy zsidó vagyok…”
(idézi Ranódy László)
Bocsánat, elfelejtettem, hogy zsidó vagyok,
ülök a sárga, csillagtalan ég alatt,
házfalak, betonfalak előtt: siratófalak előtt,
bocsánat, elfelejtettem emlékeimet, emlékezők.
Bocsánat, elfelejtettem, hogy magyar vagyok,
hogy román, hogy lengyel, bocsánat, létezők, emlékezők.
Ülök a csillagtalan vasbeton ég alatt,
Bocsánat, elfelejtettem, mint egy követ
elejtettem – múltat, jövőt…
Bocsánat, elfelejtettem, hogy férfi, hogy nő,
öreg, gyerek, agg, csecsemő, nem is lélegzem,
nem is lélekzem, gurulok, gördülök, akár a kő.
Nincsen idő. Nincs is idő. Bocsánat, idő, időm.
Nézi az ember az embert gyűlölködőn.
Nézi az ember az embert gyűlölettel,
nézi a kő a követ nagy szerelemmel.
Picasso éjszakája
„Aki már három hazában hontalan,
annak már három szeme van!”
HERVAY GIZELLA
Aki már három hazában hontalan, annak már
három szeme van, háromszor kettő: hat szeme,
és hét szeme és nyolc szeme, szemekből áll az arca,
szilvaszemek: kék szilva-szemei az arca kosarában.
És két nyelve és három és négy és öt,
hogy mindent el tudjon mondani, jajongani,
három nyelvével dadogja el, amit a hat szemével látott.
Annak már két öle van, három,
nem győzi újraszülni a világot.
Annak már három melle van, négy, öt gyönyörű melle,
katona leszel: ingét lerántod, mellét fogdosod, markolászod.
És három melle, négy melle, öt melle lesz rákos,
hajnalra arra ébred, véres a vánkos.
És két tüdeje, három, négy tüdeje,
zihál, fullad: – több levegőt, több levegőt.
– Fizesd meg a levegőadót előbb!
Nocturne
Hajnalra leesik a hó. Süpped, roskad.
Minden olyan egyszerű. Minden anonim.
Jön a Karácsony. Múlik Karácsony.
Hószürke ég, hószürke föld. A föld, az ég
hajnalra majdhogy összeér.
De elfér közötte egy tenyér.