Palocsay Zsigmond
Mi lelt, császár?!
Hárlát bosszant, tollat koptat
– pemzlit rág a császár.
Pánsípot fúj, tülköt nyegget,
fura maszkot mázgál.
Vésőt ragad – szoborhatna! –,
márványtömböt baggat.
Szavalgat, oszt áriázik
– bakmacskajajt hallat.
Tánclépésben csetel-botol
– libeg trónusáig;
mímeskedve, színeskedve
rimát s koldust jádzik.
Mielőtt még istenné lesz,
csepűrág – és alkot…
Sívó lelke alkóvjában
cicomáz egy sarkot…
Vászoncsillag
A prolicsászár leánykája
suta és buta volt.
Narancsleven cseperedett
testes, fekete asszonysággá.
S aztán?!---------------Hásztán,
ő főzte a mozi vásznán
estente az árvagulyást;
kazánkovács férj’urának
habarta az egreslevest,
és kérő kisfiának engedett inni egyet
a keserű herbateából.
Mosott, vasalt. Küzdött az új világért.
Kandérral futtatták röpcéduláért.
Telve volt hittel, öntudattal
asszonyhűséggel, pártmalaszttal
 ---------------- gyakran kuruzsolt jelszavakkal.
Fódott gatyát, stoppolt zászlót
horgolt csillagvirágot vörösfonálból.
Ha vetkőzni kezdett – bájait férje se látta,
’sze kihunyt nyomba’ a fránya petróleumlámpa
---------------------------------------------------------------------
s különben is – a munkásasszony akkortájt
csak azért szédült az ágyba,
hogy belehaljon a hektikába
------------------ kapitalista miazmába.
Temetésén halkan fújták:
„Föl, föl, ti rabjai a földnek!”
Filmszínésznőnk gyakran szállott
– rugaszkodott az égnek.
PÁRIZSBA JÁRT FÉSÜLTETNI – KÜLÖNREPÜLŐVEL
körülvéve egy-két kábés*
melós spinével – udvarhölggyel.
Ki volt egünk e bús csillaga?
Vásznaink bájzuga – fekete lika?!
Bivalytehén bámul reám
------------------kezemből kihull a pika.
 
*kábés – központi bizottsági.
 
Szózaj
Szúrósszemű, fittyedtajkú,
prikulics-izgága akarnok volt.
A Diákházba zivatarral
S lángszóróval tört be
A szavakat csonkolta, gyötörte, csűrte,
és felrobbant magnéziumgránátként köpte
a hallgatók fülébe.
Prüszkölt, nyüstölt;
habogva, dadogva,
csöszögve, nyökögve,
kenetlen nyikogva,
ritmusgyilkos hangsúlyt görcsölt
szuszton-fujton
beszéde jajvörös fonalára,
és kezével legyezve – idétlenül hadonászva,
szóza(jza)tát¹ megpalolta
------------------------eszelősen harizsálta.
 
Baj lesz, Fiúk, ha ez feljön!
– morogtam ’59-ben² társaimnak,
a kolozsvári zeneakadémistáknak,
akik tudták, mi a ritmus,
és mit jelent hiánya.
Mi lesz, hogyha ez a hapsi országot nyer,
s zenekarát vezényeli
– jogarával dirigálja(?!)
Akkor rá se’ bagóztatok
kegyelmem bevált jóslatára.
1. szóza(jza)t: fiahordó szó (a szerző a keresztapja);
2. ’59-ben: a tudományegyetemek egyesítésekor