|
Benő Attila
(Ház)
Mozdul, lendül a nyelv. Mint kőműves karja. Szemnek villanása, arcnak rándulása ad hitelt a hangnak. Épül 'létünk háza' szóbeszéd csalással. Kényelmes melegház, megszokás üvegfal. Átlátszó kényszer. Másként is lehetne látomása éled, ámde a nyelv mozdul, és újra felépül szűk világunk rendje.
(pohár, korsó)
Megtölteni újra a poharat.
Átszínezni a nincsent.
Szemünkből fényt kölcsönözni
a tárgyaknak. Hisz értük élünk.
Mindennapi szerelmeink ők.
(Kinek több van belőlük, az a boldogabb.)
Zengő nevet és értéket adni kacat játékainknak,
ha már nélkülük üres tarsolyok vagyunk.
Megtölteni újra a poharat
és a lyukas korsó szívet.
(Hallgatásainkban)
Ösvénnyé unalmodnak
mindennapi szavaink.
'Itt a csésze, ott a kés.'
Hallgatásainkban
a délutánok fénye tompul.
Szólj.
Ki adhatna más nevet
tartalmas ürességeinknek?
|