Kiss Dénes
1986. október 6.
Félelem sejtek riadója
Készültség arra ami jön
A pillanatra az utolsóra
a szív jelzi majd vagy az agy?
Hogy elkopott a csont a hús
a létrugó végére jár
lehull a hályog-július
az ősz köhög – szó a halál
Minden végzet ott a sejtben
az élet meghatározója
Működik az örök óra
akárcsak fákban és füvekben
Bár az ember álmodik róla –
ha készülve is készületlen
gondol a nem gondolhatóra
Karcolt-kaszabolt tenyeremben
játszik az óra mutatója
Csak nem tudom melyek a számok
ezen a titkos sorslapon
hol világít már a halál-ok?
Mint életkényszert – vállalom
Csak megtudhatnám! De hiába
itt az ember okoskodása
Halál felől sem a halál dönt
hanem az élet vérfolyása