Mózsi Ferenc
Emerson-idézetekre
8. „The world is nothing, the man is all;...”
hozzánk képest a világ semmiség
saját bolygórendszerünk van és
magunk körül keringünk
más napok holdak szaturnuszok
vénuszok és marsok nem befolyásolnak
csak annyira hogy tudunk a körülöttünk zajló
világmindenségről a sok kicsi
egyenetlen pályáról egységről
utolérhetetlen kozmikus vágyakról
a lejárhatatlan lemezekről melyekről
fenséges zene árad
mely boldogtalanná korbácsol
elégedetlenné degradál
fennköltség hangja a magunkat vállalás robaja
ütemes üldözöttség eltéríthetőség
konoktalanítás a sejtelem semlegesítése
mindenekfölöttiség
felelősségre kárhoztatás
elviselhetőség iránti vehemencia
magunk nélkül mivé lennénk
kitalált önpusztító kisistenek
egy még mindig aktuális
világ bemutatóján...
19. „We are afraid of fortune, afraid of death,
and afraid of each other.”
ijesztő igazság elrettentő szerencse
halálfélelem
egymás miatti tökéletes aggodalom
bizony már rég elkerül bennünket a valóság
és csak hiteget más rossz példáin keresztül
a szerencse is csak illegeti magát és mindig mással hál
e voi siète fortunati
a halál is táncot jár és bármikor lekérhető
az egymás közötti bizalom hiánya
a jóreménység ürügyén elkövetett mesterséges vacogások
az illuminált igazság nevében elkövetett összeesküvések
a halállal szemben elkövetett merényletek kudarca
áldozataink cserbenhagyása
a félelem fantázia nélküli fel nem vállalása...
24. „The soul created the arts wherever
they have flourished.”
a lélek
kellő inspiráció után kifejezi
azt a lényeget amit az alkotó elképzel
a művész mindig ki van téve
a lehető legjobb és legrosszabb befolyásnak
ami nem engedi a művet elrontani
az a jó érzés ösztönös kitalálása
a megközelítően és lehetségesen legjobb kifejezésnek
hangban szóban formában képben
az alkotó tehetséggel áldott vagy vert
vagy sikerül megtalálnia önnön hangját
kifejezési lehetőségét egyéni ízét súlyát
vagy belepusztul saját képtelenségébe
aki közel kerül a csúcshoz nem kerülheti meg a hegyet
onnan már csak zuhanni lehet akár Veled...
30. „I open my eye on my own possibilities.”
a lehetőségek kinyitják szemeinket
bár köreinknél alig látunk tovább
a látóhatár elhanyagolt
nincsenek megszabott határok kijelölhető útvonalak
a kerítés mellett lopódznak a történések
a század szégyenében a bokrok tövében kushad
csak kevesen merik felfedni rejtekhelyüket
a szemek csak ellenzők alatt villannak
az ígéret délibáb vagy lidércfény
az éjjeliőrnek világítania és riasztania kell
a kutyának morognia és ugatnia
de csak nyüszít mi meg várjuk a hajnalt
és oltogatjuk a csillagokat
egymás ráncaiba ülünk
és a még láthatót is eltakarjuk
így akartad Atyám... ?