Fekete Vince
Útilapu
hiába sopán intelem
bolond ki még hisz benne nagyon
végleg mielőtt hűlt helyem
sok földi kacatom lehagyom
s a dölyfös égi liciten
számba unottan míg nem veszik
na lám kezdjük a kicsiken
hányszor? ki? mit? mikor? és mennyit?
és néma csend a Hang után
majd félhomály s rögtön telefax
mennybéli hodályból: puritán
volt vagy deklasszált no lássuk azt
s legott a Földön összefut
világ-ólban mind az ügy felett
Úr! nyitva hagytad kiskapud?
s nyálazzák aktáik szerfelett
nohiszen (összevont szemöld)
ujjal gyengéden túr a hajba
beint: piros majd sárga zöld
mit sem hallunk a motorzajban
de állj! akadnak még teendők
a mondat mély gőgös negédes
kik voltatok vagytok s leendők
míg test a test s többet ne kérdezz
s azzal döndül a nagykapu
az ég mikor kivet magából
dörzsölöd talpad: út’lapu
s elmegy az álom már magától
 
Fohász
mert Te ki a mennyekben vagy
(kihátráló szerelem)
feledni nem hagyod magad
nyájad bottal tereled
bocsásd meg ha méltatlanul
kétkedve hiszünk Neked
annyi Isten s minket szapul
könnyítsd Te keresztedet
ha még szándékod van velünk
mindinkább egymagunkban
ne hagyj hívsz tudjuk s mi megyünk
lábunk kész a sarukban
tavaszra nyár tél az őszre
így van így jön de félünk
sorrended ne kavard össze
hagyj még magunkra: élünk
Inferno
tökmaghéj s csikkek közt dohos teremben
Drakula űz süvölt a gyors erekben
a vér fröcsköl árad a parketten szét
karóval átverik a vámpír szívét
főtéren a Petőfi moziban
ahogy csak éri szabja és faragja
az embert „az ellent” dühe haragja
részeg gépész míg hortyogva sugároz
pazar kéjben fetreng kastély a város
köztéren a Petőfi moziban
a kéz zsebben s az áthevült talizmán
szerencsét hoz avagy ragad visz is tán
mikor szőrös bokák és lábfejek
a székeken s közöttük lejtenek
néztéren a Petőfi moziban
 
varázskör lobban semmiből előttünk
alighanem már-már el is kenődtünk
az elragadtatottak amíg ropták
fejek gurultak szikráztak kopják
néztéren a Petőfi moziban
tűzbe borul kastély a mozi leég
mentse ki tudja a bőrét a lelkét
de villany gyúl a plebsz a sarokban
pokolból elvonul tömött sorokban
főtéren a Petőfi moziban
Ero-tusa
s legott a földre hevernek
a szőnyegen s a pamlagon
lehántva fölös szemérmet
pihegve már ártatlanon
libabőr ver ki bőrükön
ruha ahogy testhez simul
zengő parázs nyit ölükön
pörög vibrál ujjtól a húr
feszül a test: rohamritmus
csipő térd öl úgy idomul
míg a falak fénysugarak
százezreit szedik kontyba
fúl indázó polipkarok
heve szörnynek lanyhul szomja
pihegve áll könnyű tusa
utána szusszanás percig
s ha kél egyiknek gusztusa
bőszen megint újrakezdik