FÓRUM
Hogy esik...
(Cselényi Béla verséről jött gondolatok)
Cselényi Béla: Magánbélyeg. Kriterion Kiadó, Bukarest, 1983.

 
Az iménti vers alaposabb megvizsgálása előtt lenne két feladat (bizony-bizony, ezek a modern költők nem hagyják békibe’ az embert, mindig van velük valami dolog ...). egy nyelvészeti meg egy művészeti. Először: tessék végiggondolni, hogy a magyar nyelvben a szemerkél szó mire vonatkozhat, azaz mi tud vagy szokott szemerkélni. (Ne tessék elhamarkodni a választ!) Másodszor: próbáljuk meg megfogalmazni magunkban, hogy mit is értünk azon az egyszerű, hétköznapi fogalmon, hogy giccs. (Itt se, azaz ne csak a naplementében bőgő szarvasra és a gombolyaggal játszó cicákra tessék gondolni a díszpárnán.)
Ha megoldottuk a fenti két feladatot (vagy legalábbis tettünk lépéseket a megoldásuk felé), nézzük meg Cselényi Béla munkáját. A címe giccs, s alatta azt olvassuk, hogy szemerkél; szinte csak ennyi. Hun itt a művészet? (Jó kérdés!)
Tegyünk fel azonban egy másik kérdést is: Vajon hogyan született ez a mű? Majdnem biztosak lehetünk benne, hogy az első lépés ezen az úton az volt, hogy Cselényi egy kínai szótárban lapozgatott, s ott felkeltette a figyelmét egy jel: a jy, az eső jele. Gondolkozni kezdett: ugyan mit lehetne kezdeni ezzel a dologgal. Egy valami nyilvánvalóan biztos volt a számára, ezt a jelet csak úgy lehet felhasználni bármilyen munkában, hogy annak végeredménye valahogy majd kötődjön az esőhöz, hiszen a kínai írásjel erre a fogalomra vonatkozik (legalábbis azok szemében, akik ismerik a jelentését). A magyar nyelvű átlagolvasó számára azonban ez a krikszkraksz nem jelent semmit; Cselényinek tehát találnia kellett valamilyen átkötő, értelmező elemet a kínai írásjel és annak magyarra fordítható jelentése között. És itt lép be a képbe a bevezetőben említett első feladat: Cselényi ugyanis ezt az átkötést a szemerkél szó leírásában találja meg. Ez a cselekvést jelentő magyar ige ugyanis csakis és kizárólag az esőre vonatkozhat; nincs más fogalom a magyar nyelvben, amihez társítani lehetne ezt a szót. Vagyis: ha egy magyar olvasó azt látja leírva, hogy szemerkél, és semmi mást, csak ezt, akkor is azonnal felbukkan a tudatában az eső fogalma. Ugyanaz a fogalom, amit a kínai olvasóban a jy jel látványa hív elő. Vagyis a szemerkél szó mellett már bátran használhatja a költő a kínai jelet; különösen akkor, ha lábjegyzetben fel is oldja az értelmét a magyar nyelvű olvasó számára. Így ugyanis az a helyzet áll elő, hogy a számunkra egzotikus írásjel és az egyértelmű asszociációt hordozó magyar szó együttesen, mintegy egymást erősítve teremtik meg az eső fogalmát az olvasóban.
Cselényi azonban még tovább lép a fenti gondolatsornál; ha úgy tetszik: további „nyelvi játékot” talál ki. Azt tudniillik, hogy kínai jelet az esőre vonatkozó szemerkél szó ékezeteként használja, vagyis az eső jelentésű, de a magyar olvasó számára értelmetlen jelet a magyar írás szabályai szerint mellékjelként szerepelteti egy olyan igében, mely csakis ugyanarra a fogalomra vonatkozhat, mint egy másik nyelvben, egy másik jelrendszerben maga a „mellékjel”. Vagyis: szövevényessé, egy kicsit is nyitott, érdeklődő, gondolkodó olvasó számára egy sereg nyelv-filozófiai, jel-használati kérdést felvetővé vált ez az egyszerű kis művecske. Na tetszik látni: itt a művészet!
De ezzel még mindig nem vagyunk az értelmezés végén. Cselényi ugyanis valódi képverset alkotott, azaz rajzolt is ebben a műben: a szemerkél szó betűit (az é betű említeti ékezete kivételével) egy másik (írás)jel, az eső csorgását leképező-felidéző paragrafus-jelekből építi-rajzolja meg. És akkor itt térjünk vissza a második bevezető feladatunkra: mi a giccs. Ennek a versnek ugyanis ez a címe, de vajon miért? Nos, a giccs (mely szó egyébként az összetákolni jelentésű német kitschen igéből származik) Abraham A. Moles kiváló könyve szerint az „egyszerűség ellentété”-t, azaz az össze nem illő részekből építkező, „összetákolt” művészi tárgyakat, alkotásokat jelenti. Márpedig Cselényi versében pontosan ilyen össze-nem-illő jelek a paragrafusokból rajzolt (összetákolt!) betűk, ilyen az ezen a betűn ékezetként használt kínai írásjel, sőt ilyen még az ennek a jelnek a jelentését feloldó lábjegyzetet jelölő, a szokásos csillagot helyettesítő jel, a karikába írt R-betű, azaz a registered trade mark, az egyedi termék védjegyét jelölő szimbólum is. Ráadásul ez a jel egyrészt még jelzi magának a versnek az „egyedi termék” jellegét, másrészt Cselényi éppen az így jelölt lábjegyzetben oldja fel a magyar nyelvű olvasói számára a versben használt ismeretlen kínai jel jelentését, azaz éppen ennek a jelnek a segítségével zárulnak teljes körré a mű jelentéssíkjai, éppen így válhat az „egyedi termék” tökéletesen megfejtett értelmű műalkotássá az olvasóban.
Poén? Az. Játék? Az. Csak az? Nem. Több annál: képvers. Valami olyan dolog, amiből sokfelé indulva sokfelé juthatunk, aminek kapcsán sok fontos kérdésre sok fontos választ adhatunk magunknak. És ehhez csak egyetlen dolog kell (miután a verset már a költő megalkotta): hogy mindezt mi is akarjuk.
MARTOS GÁBOR