SZEMLE
SZEMLE
Üzenetrögzítő
Jakabffy Tamás: Határátlépés
Szia, Tamás,
kár, hogy nem vagy otthon, mert éppen a Határátlépésről szerettem
volna beszélni Veled.
A könyv borítólapja azt sugallja, hogy ebben az utcában már semmiféle szemét
nincsen – a szemétláda üresen áll, a kövezet tiszta. Ennek ellenére a kritikáid
elolvasása után az a benyomásom, hogy a piszkot csak igen kis mértékben
sikerült eltakarítanod.
Fogalmazásod hemzseg a fölösleges idegen szavaktól: „territórium”, „terrénum”,
„decennium” stb. Nagyon sok a rossz stílusú, hosszú, értelmetlen mondat: „Az
ötvenes években meghurcolt család sorstragédiája – nem mindig és nem mindenhol
egyértelmű a tragédia! –, akárcsak az előző Györffi-művekben, itt is
általánosítható érvényű” – általános, de nem mindenütt? Vagy: „… az alaptalan
létet a légüres léttelenség deszcenzusa teljesíti ki.” – Először is, deszcenzus
= hanyatlás, másrészt mi kevesebb, mint a légüres léttelenség?
Találkozunk olyan kifejezésekkel is, melyek értelme semmis. Azt írod például
Bajorkritikádban, hogy „írói technikája jószerével nincs is”. Minden művésznek
van technikája, az más kérdés, hogy ez a technika jó-e vagy rossz. A Bodor
Ádámról írott esszé azt sugallja, hogy a Sinistra körzet a
korábbi novellák „számtani középarányosa”. A Holt költők társasága című
amerikai filmben a tanár kitépeti diákjai tankönyvének előszavát, mert a szerző
matematikai szempontok alapján osztályozza az angol irodalom nagyjait. Kedvem
lett volna hasonlóan eljárni a Te esetedben.
Másik gyöngéje írásaidnak, hogy sokszor semmit nem tudunk meg a tárgyalt
alkotókról. Így járunk Cs. Szabó Lászlóval, Bajor Andorral, Székely Jánossal,
Bodor Ádámmal. A Kő hull apadó kútba című regénnyel foglalkozó
tanulmányból elhagyhattad volna az első, elméleti részt, mert lényege a
nullával egyenlő.
Érdekesek a Csáth Géza, Györffi Kálmán művészetét tárgyaló írások, illetve
izgalmas és fontos vállalkozásod, hogy feltérképezd a hetvenes évek
prózairodalmát. Végig tudod vinni az általad felállított paradigmákat. Egyetlen
kifogásom volna: én az esztétikai szempontot használnám az anekdotika
kritériuma helyett.
Változatlan véleményem, hogy a jó kritikus érthetően mond újat a vizsgált
művekről, és elméleti tételeket csak akkor boncolgat, ha arra feltétlenül
szükség van, s ha gondolatilag tisztázottak, világosak.
Egyetlen érdemed van, bár ez sem kicsi: először próbáltál seprűt venni a kezedbe,
eltakarítani a piszkot. De az utca is, a szemétláda is teli van hulladékkal.
DEMÉNY PÉTER