Bogdán László
az erdélyi kertmozi
hó a trópusokon
avagy az árnyék elfoglalja a sírköveket
bartha árpád fotója
kinematográfiai trükkök
montázs
nyomasztó ez az egész akciófilm? zuhognak
az S betűk a napihírek koturnusos alak fehérben
hó hull frászkarika nagyságú pelyhekkel havazik egy trópusi
tengerparton az obligát krokodil netalán cápa kitátott
szájába tűnik ama helikopter amelyikről az előbb
húsz éve dobott le üldözöm a beretvás gyilkos
zuhanok azóta is s nem nyílik ki fejem felett oltalmazó
ejtőernyő a táj mint egy képeskönyv kitárul
a templomtornyok és a gyárkémények hatalmas veres
mutatóujjként bökdösik az eget amelyről átmenetileg (?)
eltűnt a vörös csillag csak véresre vertek árnyéka vetül rá
képeket formáz kereszteket sarlót és kalapácsot
nyomasztó ez az egész mi is? horror-pornó-rémálom?
romos házak között fekete álarcos alakok vacilálnak
az egyik ház rejtett szobájában egy pókhálós sarokban valahol
ottfelejtett láda mélyén lapul a titok az életünk értelme
sírkertek fölött bukdácsolok éppen az örökös zuhanórepülés –
már kezd az agyamra menni helytállás megalkuvás
elfuserált üzemek túlméretezett kéményeinek füstje
örökös kérdőjeleket formáz hurkokat
igen ez itt az erdélyi tenger ahol annyit és annyiszor
s legfőképpen annyian (mennyit meséltem erről neked is
emlékszel?) el innen el! tovább! tovább!
ez itt egy erdélyi temető ellenfényben a templomtorony
keresztjének árnyéka ott feketéllik alattam szinte szimmetrikusan
két részre osztva a sírkertet és a beteg vitézekként
féloldalra könyékre dűlő sírkövek egy része a fényben
a másik része nyilván árnyékban ÍGY MEGY EZ
most hangos lesz az ami eddig néma volt akció? horror? pornó?
rémálom? a hang az előbbi koturnusos alaké? a beretvás gyilkosé?
mindent megmagyaráz jól értsd meg MINDENT
megtörténnek és kimúlnak az ideológiák őrült körtáncban
cserélgetik egymást az egyik fele a román a másik fele
nyilván a magyar temető és nem vitás hogy melyiket fogja
felzabálni az árnyék nem vitás! a keresztek tétován meginognak
cserélődnek rajtuk a nevek kidűlnek a kopjafák
féloldalra fordulva vánszorognak valamerre kelet felé
a sírkövek árnyéka most a nagy általános árnyékba
a templomtorony árnyékába vész élesen metsződik ketté a temető
és ebben a rémálom-horror-akció miben is soha nem megy le a nap!
ez már suttogja álnokul a beretvás gyilkos mégiscsak ő
ez már végleges vigyorogva köröz körülöttem kányec filmá
a tiétek most már örökre az árnyékban marad az idők végezetéig
ameddig lesznek még idők mert csak a győztesek temetőjét
sütheti az igazság napja (s nyilván suttogom én a fejüket
amelyről mióta is olvad a vaj?) hópelyhek kavarognak körülöttem
zöld lila hupikék hópelyhek mezítelen lányok nyújtózkodnak
– mégiscsak pornó? – már megint a trópusi strand a maga mondén
életvitelével (különösen felülről megejtő) s miközben a magas
karcsú poharakban diszkréten ütődnek hozzá a jégkockák
a hosszú nyakú kanalakhoz felerősödik hirtelen átmenet nélkül
a fémesen csengő hang s az előbbi fekete álarcos alakok
robbannak be a napozóágyakról felugró pucér leányzók közé
a házat vajon elfoglalták-e? a szobával a ládával
a benne lapuló titokkal – életünk értelme! – vajon mi lett?!
bombák robbannak uzik kelepelnek és a szállongó füstben
meg-megvillan egyetlen renitens jégkocka és a fény
egy pillanatra egyetlen pillanatra esküszöm kivilágítja
az árnyékban vacogó erdélyi temető másik felét is
a beretvás gyilkos vicsorogva szertefoszlik
mindennek vége van most kezdődik elölről minden
ahogy az itt már lenni szokott most váratlanul átmenet nélkül
lemegy a nap – visszaállt volna az idő normális menetrendje? –
s az árnyak menthetetlenül birtokukba veszik a temető
mindkét felét testvériesen felzabálják a múltat a jelent a jövőt
sírokból lépnek ki arctalan árnyak – mégis horror? –
kékesen derengő fényben indulnak el lábszárcsontjukra
vagy több ezer éves hagyományos dorongjaikra támaszkodva
a trópusi strandon kavarog a hó fejveszetten menekülnek
a fekete álarcosok miközben a vérbe fagyott lányok tetemei fölött
tanácstalanul állanak a zombik feltűnik drakula is
nyilván a róla legújabban elnevezett vodkásüveg címkéjéről
lógott meg véres száját törli – mindenkinek a magáé! –riadok fel és épp időben zárom el a tévékészüléket FÉLEK
 
(1994. március I.)