Lázáry René Sándor
Udvarhelyszéki stácziók
Barátaimnak – a Sándoroknak
Józsefeknek és Benedekeknek
Valamint Csaba népének
Irkalapra, Töröknél
Lóczpataka mellett Bözöd –
Skólájához nem lett közöd!
Sok Jakabok, Elekesek –
Kutyabőrös telekesek
Túrnak földet... Béreik!
Szentháromság-tagadóknak
Így tengődnek eleik...
Tentíjj, aludj csak, aprócska
Csillagocska, te síróska,
Rugdalóska, kicsi Jóska...
Áldjon, óvjon Isten s minden tisztei!
Ámen. IN HONOREM SOLII DEI.
Impresszió
Tán vendégnek vél Etéd...
Lesz-e hely, hol este meghálj,
Élhesd mások életét?
Messze Firtosmartonos...
Hol lehetnél majd honos?
Gazdamódra Küsmödön
Volna zsírod, küs bödön!
Kerted, körtéd, almafád,
Lenne szilvád – hogy beszínád
Hegynek zöldjét, harmatát!
 
Rovásírás
Énlakán nem én lakom.
Sem kapum, sem ablakom,
Hogy küszöbről széttekintsek:
Mért kísértnek még e kincsek?
Nincs tető, tornácz, eresz –
Más kuporgat, más szerez...
Sem kutyám, se lomha macskám,
Hegyre kaptató lovacskám,
Marhám, házam, bihalom –
Családfám is kihalom...
Nem fogad be ég se, föld se –
Hogy magába vétkem öltse...
Énlakán sem én lakom.
Sem kapum, sem ablakom.
Nincs számomra juss – mai.
Semmi sincs... Csak egy az Isten,
Georgyius Musnai.
Gagy menti legényes
Andrásfalva fölött Gagyon
Nagy szomjúság ütött agyon!
Koncz Jóskával ittunk nagyot –
Gyorsan elfeledtem Gagyot...
Gyere, kezem, gyere, lábam –
Jobb a szekér derekában!
Szájam bármit dúdol, gagyog –
Béföd az éj, bútól ragyog...
Szentábrahámi nótaszó
Szentábrahám kebelében
Bevedeltem egyszer –
Szertefolyt ám kilencz liter
Kedvencz leki vegyszer!
Szentábrahám kebelében
Basarózsa, laboda –
Nem is terem annyi purdét
Egész évben Papoda!
 
Szentábrahám kebelében
Víg valék elégszer–
Tanítónők nyakán csüngtem,
Mint beszédes ékszer.
Szentábrahám kebelében
Most is ott a tanoda...
Talán csak az Isten tudja:
Miképp jutottam oda?
Igyál, Orbán, Bérezi, Endrei
Rátolt egyre László!
Nincs a borban kerti cseszle,
Böcsületbe gázló!...
Csekefalva
Csekefalva mindkét tornya
Kicsit igen ferde:
Tántorogván cselekedett,
Aki kitervelte...
Szászrégeni szemmértékkel
Kalapálta földbe –
Hanem elébb jobbik eszét
Kulacsába ölte...
Csekefalva, mert egy csiccsent
Bolondban megbíza –
Székölyhonban hírösöbb, mint
Bologna meg Pisa!
Ünnepi oráczió
Öröklétünk, röpülj fennen!
Zöngj a bütyköm közt, húr!
Hithű unitáriusnak
Rómája Körösztúr!
Orbán Balázs, Berde Mózsa,
Kriza, Jakab Elek –
Hallatára honhevülnek
Biza a kebelek!...
Küküllőbe siet fürgén
Itt a Gagy s a Nyikó –
Kollégium folyosóján
Futkos sok vadcsitkó!
Virágozzék a tanárság!
Székelység, előre!...
Forró fejed ne kábítsa
Mindentéle lőre!...
Floreáljon a diákság!
Tudományt a főbe!
Sose légyen szitakötő,
Kerékkötő, kefekötő,
Lókötő belőle!...
Bovarysme
Fiatfalva felé kullog,
Félrejár a Küküllö –
Fiatalka még a papné,
Férjeura tütüllő...
Bordalocska
Boldogfalván hordót fúrtam,
Kemenczét kotortam –
Úszkáltam a boldogságban,
Mint a légy a borban.
Férfimódra boldogultam
Alsóboldogfalván –
Bár azóta sok lé lefolyt
Földi dolgok malmán...
Üzenet
Rugonfala! Siménfala!
Vén kastélynak kimén’ fala!
Árok mellett áll a skóla:
Magas tudománynak óla...
 
Állománya heves, zajos...
Üdvözletem, kedves Lajos!
Ha kérdeznék: ki volt itt?
Emlegesd csak Tiboldit...
Nyikó menti szapora
Tarcsafalva, Tordátfalva,
Szentmiklós meg Medesér –
Három horpadt vaczkort kaphatsz,
S kupiczát egy hetesér’...
Erre már a hascsikarás
Természetes ráadás –
Amiképpen Kiskadácsra
Következik Nagykadács.
Protestáns verselmény
Igaz Székely István szülőhelye Benczéd,
Honnan híre-neve nagyvilágba ment szét,
S mintha csak kinyitnál Pandora-szelenczét:
Megszállotta Krakkót, Gönczöt és Velenczét!
Zsoltárt, krónikát írt vén szemét meresztvén:
Kálvinnal merengett Krisztusunk keresztjén...
Szívleld meg példáját, parázna keresztyén!
Mennyek országában másként nem fereszt fény!
Mégis apró maradt pátriája, Benczéd,
Honnan Székely István protestálva ment szét...
Hogy elkerült, nem kent stílusára kenczét:
Áldotta is Istent meg a Jószerenczét!
Ugratós
Décsfalván be vígan laktam
Dombocskán a papnál...
Büszkébb portát a környéken
Tán sehol se kapnál!
Többé el se vágynál onnét
Élve avagy halva –
Vendégelne bár kőházzal
Kis Nagygalambfalva...
Kányádi úr pálinkáját
Ezúton is köszönöm –
Megoldotta bús nyelvemet
Meg urbánus közönyöm...
Kurta versem pántlikáját
Bármi czifrán göbözöm –
Úgyis értem trombitálnak
A templomban Bögözön...
Székely-Udvarhely
Vezeklő! Vár a Budvár –
Kápolnád tán kaput tár...
Nem küld ovácziókat –
Csak tűrd a stácziókat!
Boldog, ki tudva tud már,
S bár többször elbukott: jár.
Sorsnak nehéz a sodra –
Emlékezz Jézusodra!
Kezdettem még a Székelyföldön 1906 áprilisában,
Folytattam Maros-Vásárhelyt, és Isten segedelmével
Bevégeztem Szatmár-Németiben 1906 májusában...
lázáRy rené Sándor 1859-ben született Kolozsvárott. Latin és francia szakos tanár volt, kiváló romanista hírében állott, de hosszabb ideig hivatalnokként is működött. 1890-től Marosvásárhelyen élt, ott hunyt el 1927-ben. Töredékes önéletrajza, negyven verse még 1992 augusztusában került elő. A fölfedezést követő filológiai kutatómunka, illetve életrajzi nyomozás eredményeképpen további hetvenkét költeményre, jó néhány levélre és elegyes följegyzésre bukkantunk élettársának, Vajdaréthy Júliának mindeddig lappangó hagyatékában. (Dr. Vajdaréthy Rabán szíves hozzájárulásával közzéteszi: Kovács András Ferenc.)