Látó
Szépirodalmi folyóirat

    folyóiratok   » Látó - szépirodalmi folyóirat
  szerzők a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v w z  
  keresés á é í ó ö ő ú ü ű ă â î ş ţ
  összes lapszám » 1994. december, V. évfolyam, 12. szám »
 


| észrevételeim
   vannak


| kinyomtatom

| könyvjelzőzöm


 
 



 
 
Halász Péter

Halász Péter
AZ IGAZI WALLENBERG
HALÁSZ PÉTER (Bp., 1922. ápr. 10.): író, újságíró. Érettségi után újságíró lett, álneveken mintegy félszáz kalandregényt írt. 1951–1955: filmgyári dramaturg, 1956 után Anglia, az USA, Németország voltak állomáshelyei, 1957-től 1987-ig a SZER munkatársa, igazgatóhelyettes.
Amerikában azt tervezik, hogy megfilmesítik Raoul Wallenberg hősi küzdelmének történetét 1944 júliusa és decembere között, amikor Budapesten becslés szerint százezer üldözött – asszony, férfi, gyermek, öreg és fiatal – életét mentette meg. A címszerepre, Raoul Wallenberg megszemélyesítésére – amint most Stockholmban hallottam – Robert Redfordot kombinálják. A stockholmi konferenciát – ahol értesülésemet szereztem – azért hívták egybe, hogy újabb bizonyítékokat tárjanak a világközvélemény elé arról, hogy Raoul Wallenberg, dacára annak, hogy a Szovjetunió hivatalos közlése szerint 1947-ben a moszkvai Ljubljanka börtönben elhunyt, a valóságban jóval tovább élt, szovjet hadifogságból az 1950-es években hazatért német hadifoglyok közül néhányan ennél sokkal későbbi időpontban találkoztak vele és mások is, szovjet börtönök, kényszermunkatáborok, elmegyógyintézetek egykori foglyai, megkínzottjai – sőt még e foglyok megkínzói közül is páran, volt KGB-közegek, akik azóta a szabad világba menekültek –, s ők részben személyesen, részben írásban számoltak be Wallenberggel való találkozásukról – egészen a tavalyi, 1980-as esztendőig.
Ebben a drámai ügyben tanácskoztak a világ különböző részeiben megalakult Wallenberg Szövetségek vezetői, munkatársai, volt svéd diplomaták, Wallenberg két testvére, Guy és Nina, a világsajtó képviselőinek jelenlétében: több mint száz újságíró, rádió- és televízió-riporter repült Stockholmba ebből az alkalomból. A Wallenberg-dráma csakugyan nagy filmtéma, egy 32 esztendős svéd fiatalember – ha Redford játssza, valamivel idősebbnek kell lennie – diplomáciai útlevéllel a zsebében (jóllehet valójában nem volt diplomata) az Egyesült Államok anyagi támogatásával házakat bérel Budapesten – összesen tizenhármat –, azokat védettnek nyilvánítja, a semleges Svédország fennhatósága alá helyezi, s akiket oda beköltöztet, megment a deportálástól. Ezreknek, tízezreknek svéd menlevelet adományoz, ami ugyancsak, ha nem is százszázalékos, de bizonyos fokú védettséget biztosít. Szembeszállt Eichmannal, a magyarországi zsidók hóhérával, szembe a budapesti gettó náci parancsnokával, megfenyegette őket, ha ebben az immáron minden kétséget kizáró 24-ik órában sem hagynak fel ártatlan emberek pusztításával, ő, Wallenberg, a semleges Svédország diplomatája, gondoskodik róla, hogy a háború után nemzetközi bíróság elé kerüljenek. Röviden tehát: lenyűgöző hőstetteket hajtott végre, mígnem a legváratlanabb oldalról, a felszabadítóknak vélt oroszok részéről sújtott le rá a végzet. Azzal a boldog elégtétellel autózott – saját kérésére és szovjet katonák kíséretében – Budapestről Debrecenbe, Malinovszkij marsall főhadiszállására, hogy megtette kötelességét, sőt annál valamivel többet is – húszezer, ötvenezer, százezer ember életét mentette meg – nemcsak mint a semleges Svédország diplomatája, de mint az Egyesült Államok megbízottja is, s mivel ekkor már jó ismerője volt a magyarországi helyzetnek, tudta, kiktől rabolták, sajátították el gyáraikat, üzemeiket, vállalkozásaikat a nácik és a nyilasok. Kész terve volt tehát arról, hogy miként lehet a magyarországi gazdasági életet gyorsan lábra állítani. Sohasem érkezett meg Debrecenbe – vagy igen? –, szabad ember többé élve nem látta őt, csak a Gulag szigetcsoport – csoda folytán egyszer feltámadott – holt lelkei közül egynémely „szerencsés”.
Világos, hogy valóban jó és megrendítő filmet – úgy értem, hogy játékfilmet, mert dokumentumfilmet természetesen igen – erről a történetről mindaddig nem lehet készíteni, amíg nem bontakozik ki az igazi Wallenberg. Ki volt, miért tette azt, amit tett, és miért jutott arra a sorsra, amelyre jutott? Itt és ezen a ponton kezd meginogni a szereposztás biztonsága. Robert Redford? Nem hiszem.
Élt Stockholmban – és 80 esztendős korában csak tavaly halt meg – egy Lauer Kálmán nevű magyar származású kereskedő. Főként import-ügyletekkel foglalkozott, de nem valami nagy skálán. A második világháború alatt Svédország semleges volt ugyan, de – termelési viszonyainál fogva – élelmiszerellátása mindinkább akadozott, a lakosságot súlyos nélkülözés veszélye fenyegette. Lauernek az az ötlete támadt, hogy Magyarországról kellene élelmiszert importálni. Ő maga azonban ehhez a vállalkozáshoz nem volt eléggé tőkeerős, fölkereste tehát Svédország legnagyobb importcégét, és előterjesztette javaslatát. Az igazgatóság fantáziát látott benne, a vállalkozáshoz társul fogadta Lauert, megalapították a Mellaneuropeiska céget, és Lauer Kálmán elutazott Budapestre, hogy svédországi élelmiszerbehozatalra magyar vállalatokkal megállapodásokat kössön. Az ötlet fényesen bevált, az import üzlet virágzott, Magyarországnak a háború éveiben is volt kivitelhez elegendő fogyasztási java. Ekkoriban történt – 1941-ben –, hogy Lauert fölkereste a Mellaneuropeiska egyik igazgatója, és szívességre kérte. – Ön jól tudja természetesen – mondotta neki –, hogy a Wallenberg-család milyen tekintélynek örvend Svédországban. Nos, van egy fiatal Wallenberg, Raoulnak hívják, aki a michigani egyetemen építészmérnöki diplomát szerzett, de nem akar építész lenni, azt követően Dél-Afrikában dolgozott egy svéd export-import cégnél, majd a palesztinai Haifában egy holland bank kezdő alkalmazottjaként tanulta a szakmát. Nehezen bontakozik a pályája, nehezen találja helyét a világban. Mivel már van valamelyes tapasztalata az export-import üzletágban, arra kérnénk, vegye ide maga mellé, bizonyára használni tudja, de ha nem is olyan nagyon, akkor is szívességet tettünk a Wallenbergcsaládnak, és ez nekünk nem mellékes.
Tavaly, halála előtt néhány hónappal, az öreg Lauer így emlékezett vissza jó ismerőse, egy magyar származású svéd újságíró előtt arra, ami ezután történt:
– A kérést teljesítettem, odavettem az irodámba Raoult. Nem mondhatnám, hogy valami nagyon pontos tisztviselő volt. Az íróasztalmunkát ki nem állhatta. Ebből adódott, hogy arra gondoltam, talán jobban beválik, ha utaztatom. Magam helyett őt küldöm Budapestre tárgyalni, elintézni az elintézendő ügyeket. Raoul többször utazott az elkövetkező években oda és vissza Stockholm és Budapest között. Ebben az időben fölkeresett egy Stockholmban élő, budapesti származású ismerősöm és megkérdezte, nem tudnék-e segíteni abban, hogy idős édesanyját, aki a magyar hatóságoktól már megkapta útlevelét, kihozassam Stockholmba. Egyedül nem tudja elintézni mindazt, ami kivándorlása előtt szükséges. Természetesen nyomban Wallenbergre gondoltam. Kitűnően elintézte a dolgot, és elhozta magával az idős hölgyet. Ennek stockholmi magyar körökben híre terjedt. Egyre-másra fordultak hozzám hasonló kérésekkel. Raoul minden alkalommal elutazott és a feladatnak eleget tett, így kezdődött. Mind jobban megismerte a budapesti körülményeket, ismerősöket szerzett a magyar hatóságoknál, és belelátott azoknak az idős embereknek a lelkivilágába, akiknek egy napon hátat kell fordítaniok addigi életüknek. De hát – fejezte be visszaemlékezését Lauer – ha valaki akkor megjósolta volna nekem, hogy Raoulból világraszóló hős lesz, én bizony kinevetem. Vékonydongájú, halk, fiatal kora ellenére már erősen kopaszodó férfi volt, igazán mondom magának, hogy a hős típusára – amilyennek mi elképzeljük a hőst – a legkevésbé sem hasonlított.
A történet itt válik igazán érdekessé – mert emberivé. Hogyan „készül” a hős? Amikor Roosevelt amerikai elnök – Morgenthau nevű tanácsadójának ösztönzésére – végül elhatározta magát arra, hogy valamilyen módon segítse a deportálás előtt álló budapesti zsidókat –, mert akkora magyar vidékről már elszállították őket –, a semleges svéd kormányhoz fordult tanácsért, a kormánynak magától értetődőn az export-import cég jutott eszébe, a cégnek Lauer, Lauernek Wallenberg. Raoul 1944 júliusában elutazott Budapestre. Íme, a hős kibontakozásának képlete. Egy becsületes ember olyan drámai körülmények között találja magát, amelyeket lelkiismeretével nem tud egyeztetni. A terepet, amelyen a dráma játszódik, valamennyire ismeri, összeköttetései vannak, semleges kormánya diplomáciai útlevéllel látja el, kinevezi követsége első titkárának, jóllehet semmi diplomáciai tapasztalata nincs, s mindezen tényezők: becsületessége, helyszín-ismerete, összeköttetései, diplomáciai útlevele, családi háttere által nyújtott biztonságérzete alapján elindul azoknak a cselekedeteknek a láncreakciója, amelyeket hőstetteknek nevezünk.
Belelátott a náci gépezetbe, annak utolsó vonaglásába, érezte, hogyan kell fellépnie vele szemben, és ebben nem tévedett. Beszélt angolul, németül, franciául, olaszul és svédül. Egy nyelven nem tudott. Oroszul. Egyetlen politikai gépezet működését, rejtélyeit, kiszámíthatatlanságát és veszélyeit nem ismerte. Az oroszét. Nem életre-halálra szövetségesei-e egymásnak az Egyesült Államok és a Szovjetunió? Nem öleli-e őt keblére Malinovszkij marsall? A semleges svédet, az amerikaiak megbízottját, tízezrek megmentőjét? Ezt elképzelni sem tudta.
Ez okozta végzetét. A filmet meg kell csinálni róla. De a főszerepben nem Robert Redforddal. Sokkal inkább Woody Allennel. Az lesz az igazi film. Ő lesz az igazi Wallenberg.

kapcsolódók
  » Látó szépirodalmi folyóirat honlapja
 
további folyóiratok

» Altera
» Altera
» Átalvetõ
» Bázis
» Ellenpontok
» Erdélyi Fiatalok
» Erdélyi Gyopár
» Erdélyi Irodalmi Szemle
» Erdélyi Magyar Hírügynökség Jelentései 1983–1989
» Erdélyi Magyarság
» Erdélyi Mûvészet
» Erdélyi Múzeum
» Erdélyi Társadalom
» Erdélyi Tudósítások
» Glasul Minoritãților
» Glasul Minoritãților
» Hátország
» Helikon
» Hid
» Hitel
» Kellék
» Korunk
» Közgazdász Fórum
» L.k.k.t.
» Látó
» Magyar Kisebbség
» Provincia
» Romániai Magyar Jogtudományi Közlöny
» Székely Füzetek
» Székely Közélet 1928-1937
» Székelyföld
» Székelység 1905-1915
» Székelység 1931-1944
» Új Kelet

 
   

(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2024
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék