Heti étrend
Hétfő
Reggeli a szokásos: vajas kenyér, párizsi, tej. A gyerekek maradéka: müzli,
állítólag serkenti a bélműködést. A múlt héten hoztam Pestről húsz dobozzal,
három már elfogyott, hatalmas adagokat kevernek maguknak.
Ebéd a vasárnapi maradék, húsleves, pörkölt. A pörkölthöz rizset főztem.
Este tea, pirítós vajjal. A teába sok citromot csavartam, kicsit szortyogok.
Éjfélig olvastam Thomas Mannt.
Kedd
Reggeli a szokásos. Müzli nem maradt, a kölykeim talán észrevették, mire
ácsingózom, kikaparták a tálakat. Némi tusakodás után csináltam magamnak is egy
adaggal. Sok-sok baracklekvárt csorgattam bele kakaópor helyett. A kakaó nagyon
fog.
Ebédre zöldpaszuly és palacsinta. A levesből holnapra is marad, a
palacsintasütésre másfél órám ráment, de a gyerekek imádják. Nekem csak egy
jutott (lekváros).
Este a kedvencem, majonézes tojás, pirítós. Folyóiratokat lapozgattam.
Szerda
Rossz éjszaka és hajnali ébredés után kamillatea, éhgyomorra, hátha meghajt.
Néhány csípőkörzéssel „tornáztattam” a beleimet, de semmi. Ebéd egyetlen
szendvics, bent kellett maradnom a szerkesztőségben.
Estére értem haza, kopogott a szemem az éhségtől. A kölykök megfőzték az
apjukat, hogy ebédre süssön nekik palacsintát. Könnyű Katit táncba vinni! Végre
telezabálhatták magukat, a konyha meg romokban, mosogattam éjfélig. (A kurva
életbe!)
Csütörtök
Ma könnyű diaréra ébredtem. Sem a müzli, sem a kamilla nem segített, de az esti
idegeskedés meglódította a beleket.
Megfőztem az ebédet: paradicsomleves, rakott krumpli. Rutinmunka, összecsaptam.
A diarézás miatt elkéstem. A főnököm elnézően mosolygott, láttam rajta, azt
hiszi, megjöttek a vöröseim.
Munka estig. Számomra mindegyik szöveg a betűire esik szét. A szerkesztők nem
vesznek emberszámba, pedig a lapban egyetlen „l” betű (pluszban vagy mínuszban)
hatalmas galibát tud okozni. Ha nincs minden betű a helyén, szart se ér az
egész.
Estére vettem magamnak egy nagy dinnyét, a kölykök már aludtak, én ettem meg a
felét. Napilap, rengeteg hibával, semmitmondó cikkek.
Péntek
Tart a könnyű diaré. János szerint ezt Móricz úgy mondta volna a Sáraranyban,
hogy fosás. Nem az. Egészen enyhe, mint a fogpaszta a tubusból, hosszan és
vékonyan, csak a színe más.
Nem vagyok írónő, csak egy író nő. Utálom az írónő Szabolcsit, mert folyton a
szaráról ír.
Reggel beadtam a lapot a nyomdába, utána elrágcsáltam két perecet. Lötyögés,
olvasgatás, szerencse, hogy havilap vagyunk. Az Élet és Irodalomban egy nő
nyíltan, sőt büszkén bevallja, hogy ő buzi, azaz leszbi. A levél válasz
Zalánnak, az M Szivárvány szerkesztőjének, aki a múltkori Ésben szóvá tette,
hogy ellopták lapjuk cégtábláját, feltehetően a Szivárvány Társulás a Melegek
Jogaiért elnevezésű, a homoszexuálisok jogait védő szervezettel való részleges
névazonosság miatt. A nő sérelmezi, hogy Zalán nyomatékosan kijelentette cikke
elején, semmi köze a buzikhoz, vagyis, dohog a nő, nem attól háborodott fel,
hogy letépték az épület faláról a táblát, hanem attól, hogy a buzifóbiások
esetleg összetévesztették őt a buzikkal.
Tetszett a nő bátorsága és nyíltsága.
Hazafelé fölmentem a Somostetőre, lekanyarodtam az útról, és egy nedves,
omladékos helyen, anélkül, hogy érdekelt volna, meglát-e valaki, két marokkal
tömtem magamba a földet. Már több, mint tíz napja éheztem erre.
Szombat
Eltűnt a diarém. Reggel préselt sonka, pirítós, kávé. Jó közérzet, jó étvágy.
Ebéd meggyleves, túrós laska.
Délután családosan ki a Fácánosba. Belekóstoltam a földbe, de nem ízlett. Itt
Vásárhelyen a legjobb helyek mégiscsak a Somoson vannak, de nagyon finom a
Kövesdombi Posta előtti virággrupp is.
Már többször elhatároztam, hogy a családom előtt nem takargatom. A buzis nő
bátorsága újabb lökést adott. De a délután rájöttem, hogy ha nem csinálom
titokban, nem ízlene ennyire.
Vasárnap
Megint utazom Pestre. Új számítógépes tanfolyam. Hajnalban mentem ki az
állomásra, istenesen teletömtem magam jó virággruppfölddel. Kora őszi ízek.
A nyár elején Bálványoson éreztem hasonlót. Bálványos mellett, közel a Szent
Anna-tóhoz, egy öreg fenyő tövében a világ legzamatosabb földje terem. Igazi
földi örömök várják a geophágiást. A vonaton nem eszem semmit, nem akarom
elnyomni a számban zsongó emlékeket. Megint Thomas Mann.
Nyolcvankilenc óta szinte havonta járok Pestre. A gyomromban, a beleimben a jó
erdélyi föld. Lassan átcsempészem a szülőföldemet.
A vámos is úgy nézett rám, mintha menzeszem volna.
SZABOLCSI BORBÁLA
