Fazakas Attila Hunor
Salome
A gyűlölet nyakékét hordja
és sodródik termekből termekbe,
haramiákat rejt gyöngyöző combjai
közé
s szétfeszítve vérrögös száját
a bolondnak
pórusaiba furakodik, nyüzsög,
turkál halálában is
(mint a selyemhernyó)
(kik sírnak szétnyitott arccal...)
kik sírnak szétnyitott arccal, elfeledve
a reggelek steril héjaiba csavartan,
az áldozatok magzatburkaiban, kik?
milyen árvaság csörömpöl testük
fedetlen labirintusában,
s miért, hogy kézfejük ötujjú csillaga
lecsüng a fényben,
mint hitehagyott virágok téli tollazata?