Király László
Csúfhistóriák
Születésnapodra
Itt az ősz megint,
mint
elhasznált költeményben,
melyben szerző
emlékszik önmagára.
Valami nyírfák vetkőznek,
szláv asszonyok régi
temetőben,
hol épp apád alszik
örökre, békétlenül
hallgatva, várva
telek megszálló
üvegzenekarait.
Ismét elfelejted
gyűlöletté kiképezni
kitartó gyülevész düheidet
–
kínlódsz velük naponta,
mint
betöretlen, csapongó
szabadcsapattal,
egyenruhátlan, vészjosló,
ismeretlen haddal,
mely folyton kiront, beront
egy felemelő, undok történelembe,
de nem képes már
visszaszerezni soha
elrabolt éveidet.
Mégis a tied.
Miféle elmúlások,
szolgaságok
az olvashatatlan levelekben?
Ki hullatja sárba, avarba
titokzatos emlékirataid?
Valaki sapkája a szegen, üldöztetés emléke,
ottfelejtett üzenet egy
sorsról,
amelyet nem tudhatsz
megfejteni.
Mellette szekerce, balta,
egérfészek-iszák,
lerombolt fecskefészkek
emléke a gerendákon.
Mint a lemondás valamiről.
Gyere vissza, vagy el se
menj,
szárnyaid leszakadnak.
Elveszíted magad
ismeretlen tengerek fölött.
Vége a repülésnek,
mezők fölött
szivárvány-suhanásnak.
Ami jó volt: az a rossz,
és
ami rossz – marad,
miközben fellegesednek
egy keddi nap hamleti kérdései,
nem remélt korahajnalban, amikor
minden mozdulatlan.
De álmodban vízen jártál,
szerettél, ordítottál –
engedd végre szabadon
szavaid,
kísérleti ketreced
rab-állatait.
Minden visszatér.
1996.
november 19.
A fe
rohadék mocskos undok férfiak
ál
landóan megcsalják a fe
de különben csengetnek ki az isten várj csa
k nem is csengettek ki
lehet az szívem
mi a jószagú mennyország
megmondtam
nem vagyok se itthon se
otthon a feke
megint csenget elküldöm a
büdös
de hogy küldjem el ronda
fér
fiak azonnal jövök miért
ég a gáz ki az is
hülye banda megcsaljátok a
fe
ki a nyavalya telefonál
nincs is
telefonom ezt
elfelejtettem
talán a CIA vagy KAF a
Látótól de
ezek nem is ugyanott
dolgoznak
atyaisten ha kell ha nem
csalják a fe
de visszakapják levélben mekhiszemaszt
rohadékok teli a nadrág
anekdotával
miközben állandóan csalják
a fe
éjjel nappal
lépcsőházakban marhák
felvonóban disznók
parkokban és fölöttük
kivágják a fákat
hétfőnkeddenszerdáncsütpéntszombaton
vasárnap van pofájuk
asztalhoz ülni
rohadékok jellemtelenek
csak
azon jár az eszük
miközben nincs is fe
1996.
nov. 25.
(Középhatósugarú
vers)
Amikor Nagy Lászlóval
a Bem-rakparton.
Amikor Szécsi Margittal –
ugyanott.
Amikor Kormos Istvánnal
a Mikes Kelemen utcában.
Amikor Szilágyi Domokossal
a COLA nevű
besúgó-központban.
Amikor Hervay Gizellával
A Fehér Tó városnegyedben,
később meg az Angyal
utcában.
Amikor Páskándival a tatárbifszteknél.
Amikor Vadász Zoltánnal
vodkák között egy
szőlőskertben,
hol minden tőkének
asszonyi neve volt.
Amikor Szőcs Kálmánnal a Gambrinusban
3967 sör után. Amikor
Bencze Ferenccel (Liba)
fösvény
sósperecek között,
vörösboros alagsorban.
Amikor Imrédi Gézával
a Continentál nevű
úri putriban.
Amikor Flóra Jenővel
ötven liter szederbor
mellett tévetegen.
Székely János úrral a Kiseleff-kocsmában.
Pásztor Giovannival
imitt-amott.
Visky Árpival
országutakon.
Péterffy Gyuszival
mindenütt.
Vásárhelyi Gézával
mindörökké.
Palocsay Zsigával
cseresznyefák alatt.
Túl hosszú ez a vers.
Most aztán járhatjuk a
temetőket,
sohasem lesz elég lábunk
hozzá.