Major-Zala Lajos

Arc s-arc vagy h-arc?

Földünk egy kis hangyafészek
Egy perc-hozta tünemény
A villám és dörgő vészek
Csak méhdongás s bolygó fény
ha arcunkat s-arcnak nézik
h-arcban veszik minden arc
hiába volt ezredévig
mint a legyek döglődése
a hullásunk is mi végre?
miért is volt ez a h-arc?
ha nem marad csak a s-arc?
elhenyéltünk sok szép napot
Az isten napját! nemzet életét!
mi a nemzet? az otthon-érve?
a kötöttség súlyos mérge?
gyökerek vagy szabadság?
nyelv-kaloda imádság?
betörődtünk – már nincs h-arcunk
homályba vesz ha volt arcunk
áttörődünk betörődünk
törtetünk és széttörődünk
elveszítjük minden v-étkünk
balsorsot és jobbsorsot
vele ami volt az étkünk
emberségben éberségünk
reménytelen minden v-étkünk
mai étkünk a nem volt vétkünk
v-étektelen étektelen

sarcolják a törött arcunk
töredékben már nincs arcunk
elmosódunk szétmosódunk
agymosásban bemosódunk
egybemosott széthányt tájba
multi-vágta egy irányba
sorba állva sorba sorba
egysorból az alagsorba
nyílás nélküli alagútba
a végtelen alagútba
globalizált tört vil-ágon
ázott-fázott verebek
ugyan miért is volt h-arcunk
ha s-arcunkban h-arctalanul
elveszítjük minden arcunk
nem mi arcunk a mi h-arcunk
nincs már arcunk semmilyen arcunk
csak a s-arcunk csak a sarcunk

A s(z)-ótár halott

A szavak összetalálkoznak
majd szétrágják kapcsaikat
Az ártatlanság boldog napjai
Egy eltépett szűz gyönge öltönyén
berágják a betűk jelzéseit a nyelvbe
mert a s(z)avaknak ez a dolga
oldanak szétoldanak átoldanak
tönkreoldják az Értelem eresztékeit
s egyszer két szó összetalálkozik
nem véletlen – mert v-életlen
nincs a szó-TÁR-ban!
csak az árban – mert
a szó-tárnak szó(t)ára van
mi ehhez

Sándor csillogó pályája
Nyúlvadászat őzfutás
az élés éltet
a gáz melegít
a kamra!

az ember belemarta s(z)avaival
örökre (ameddig ember döglődik
e Földön) halálos szégyenét
a levakarhatatlan f-alakba:
minden idők gyalázatát:
hogy már nincsen arca
soha nem lesz többé!
a s(z)-ÓTÁR halott