A Korunk dicsérete

Render – Anthology of Korunk. Szerkesztők Horváth Andor, Kántor Lajos, Selyem Zsuzsa. Kolozsvár, 1996.

A bevezető és záró írásokat leszámítva, tulajdonképpen Kovács András Ferenc Jack Cole dala, az Oh, Transy, Transy, Transy! és Láng Zsolt Transylvania című „inventáriuma” közé ékelődnek az antológiába felvett írások, s nem véletlenül keretezték őket ekként a szerkesztők, hiszen majd mindegyik témája Erdélyhez kapcsolható. Ez az antológia végső soron nem is a Korunk arcát tárja a világ elé, hanem Erdélyét (a kötet leggyakrabban előforduló szava Transylvania). Erdély történelméről, az erdélyi identitásról, a multikulturalitásról és toleranciáról, az erdélyi művészetről és irodalomról, társadalomról értekeznek-vallanak, összesen hat terjedelmes fejezetbe csokrozva a Korunk folyóirat 1990-1995 anyagából kiválasztott írások.

A Cumpăna nevű román antológia után tehát angolul is kézbe vehető a Korunk. Our age helyett Render, ami magyarul: viszonoz, viszonzásul ad, felmutat, benyújt, elszámol, számadást tesz, szolgáltat, változtat, ábrázol, érzékeltet, előad, lefordít, vagy akár: zsiradékot kiolvaszt, vakol, sőt egyik főnevesített változata rézfán fütyülő rézangyalt jelent.

A fentebb említett szerzőkön kívül természetesen egy vagy több írással majd mindenki itt van, aki 90-95 között szerepelt a Korunk lapjain: Göncz Árpádtól Fejtő Ferencig, Andrei Pleşutól Pomogáts Béláig, Lászlóffy Aladártól László Noémiig, Gáll Ernőtől Józsa T. Istvánig, Gömöri Györgytől George F. Cushingig, Cs. Gyímesi Évától Visky Andrásig, Mészöly Miklóstól Selyem Zsuzsáig, Sulyok Vincétől Salat Leventéig, Kántor Lajosig. A bő háromszáz oldalas antológia, miközben a dolog természete szerint inkább a bemutatkozást szolgálja, részleteiben is felidézi a Korunk-számok legemlékezetesebb tematikáit, és nagy erénye az, hogy sikerül megtartania az arányokat: nem csupán egy ízléses szocio-filozófiaiirodalmi bedekker, hanem gondos dokumentum is, nem csupán táj jellegű katalógus, hanem a nagyvilágot is számba vevő és megszólító magazin. Mindazon túl, hogy most is érvényesül az ilyenkor megszokott protokoll, megszólalnak, akiknek meg kell szólalniuk, felragyognak újra a nimbuszok és glóriák, megtétetnek a tiszteletkörök, azért jut hely a „destrukcióra” is.

Kultúra, haza, nagyyilág – ékként aposztrofálja magát a Korunk folyóirat 1990ben induló harmadik folyama, és az antológia hű ehhez. Kérdés persze, hogy az angol olvasó számára mit jelentenek ezek a fogalmak, illetve olvasatában mennyire illeszkednek az őt foglalkoztató gondolatkörbe. Többször is elhangzott az utóbbi időben, hogy a Nyugatot ma már nem igen érdekli, hogy valaki magyar-e, vagy mondjuk, román, sokkal inkább foglalkoztatja az, hogy magyarságában, románságában  „milyen univerzalitásokat birtokol” (Visky András), azaz hogy „önazonosságának keresése során milyen egyetemes értékekre talál rá” (Salat Levente), milyen lényeges kapcsolódásokat képes feltárni és hitelesen bemutatni. Megfigyelhetjük azt, hogy a sokat emlegetett bartóki modellből ma inkább az válik hangsúlyossá, hogy Bartók „befutása”, művének beépülése a világ művészetébe épp a magyar folklórkincs univerzalitása miatt vált lehetővé.

Egy részleteibe menő elemzéssel kimutatható volna, melyek azok az írások ebben az antológiában, amelyek az erdélyi identitásnak (és egyáltalán, mindenfajta emberi identitásnak) csupán a felszínét, a kis színes sajátságosságait, ideologikus mázait tükrözik vissza, illetve melyek azok, amelyek az itt-létnek mélyebb rétegeiből emelnek ki valamit. Erre most nincs megfelelő tér. Annyi azonban elmondható, hogy egyrészt az antológiában bemutatott szépirodalom, másrészt a szociológiai tárgyú dolgozatok tetemes része jár igazán elöl az új szemléletmódnak az érvényesítésében. Az antológia legjobb fejezetei a Civil társadalom és az Érték-Leltár címűek. Legkevésbé meggyőzőek az Erdélyi önazonosság és az Összetett önazonosság című fejezet írásai.

A szlogenek és közhelyek angolul is azok, ami pedig izgalmas magyarul, az angolul sem lesz unalmas, még akkor sem, ha esetleg a nevek, az egykori és jelenlegi események nem mindig hordoznak többletjelentést. Talán az. angol olvasó számára is megszólal itt egy olyan hang, amely igazán érdekelni fogja őt, mert ez a hang fogja őt valóban megszólítani. Tagadhatatlan, hogy az angol nyelvű Korunk antológia az utóbbi évek egyik legjelesebb erdélyi kultúr-vállalkozása, és – túl minden presztízsen – igazi leltár; mutatja a veszteséget és nyereséget, mutatja a plusszokat és mínuszokat.

ISTVÁN MIHÁLY