Csávossy György

A pincegádor rossz falán,
hol vendég csak a vakolat,
sok jó ivó és jóbarát,
szép múzsa neve hívogat.

Az ősz fülel, a must zokog,
álmodnak szuvas cserefák
és avas ízű emlékkorty
a víg szüret, az ifjúság.

A dal csokrában falra rótt,
sugárzó, hetyke kézjegyek
fakulnak, mint a letarolt,
kopárló, vén szőlőhegyek.

A nap lehuny – tűzláng a vég –
új borban csókja újra ég,
málló nevek, emléketek
szívemben ma is erjed még.

1996. okt. 7.