Egyed Emese
Napszakok

Reggeli szó
Már ezután
De minek, minek is?
Már a varázs helyett kő
Nézd: a homályban lezuhan a csillag
Nézd csak: a csöndben
csönd
Ott van a csónak
ott van a sodrás
Ott vagyok, omlik a part
Már ezután
De minek
Minek is?
Már tudom én
már

Választottam
Magához szólít, készen állok.
Élnek s elmúlnak a virágok.
Sziklakövekből semmiség lesz.
Szelídülünk mennyei kézhez,
szokunk szokatlan gondolathoz.
A gondolat ha elkalandoz,
a lélek hogyha keresőben,
s ha az esendő test is végre
éled: a pillanat erőtlen,
és a hely gyarló, vagy úgy tűnik.
A látogatót hazaküldik.
A kopogásra nem felelnek.
Legyél, ha úgy kell, legyél mégis
Tűz-víz-föld: társa félelemnek,
elfogadásnak. Hozzád tartok.
Hadd érjek közeledben partot.

Portré
Hiszen az öröm napja jött el.
Hiszen
a beteljesülés.
Hiszen a volt, a nincs, a -vel,
a nem, az és:
hiszen a nyelv esője hullt,
hiszen a nyelv –
Hiszen hajnallott, alkonyult.
Hiszem: a múlt.
A jövő partja omladék:
ha zöld, ha kék –
A sodrás és a bányalég.
(Most álarcot ölt, aki mer.)
Színesedik a buborék.
Angyali arc: sugárral, köddel!
Hiszen az öröm napja jött el.

Ágtól a levél
Dehogy szeretlek! Nem szeretlek.
Fénybe sem, árnyba sem követlek,
meg sem kövezlek, meg sem látlak,
látni sem, tudni sem kívánlak,
szavad is szólhat bárki másnak,
lényedből eltűnt a varázslat,
tán nem is volt, csak képzelődtem,
köd vagy! Maradj is köd a ködben,
Adtál-e? Rossz napok cipóját.
Üres korsót, elsüllyedt bólyát.
Dehogy szeretlek! Tévedés volt.
Csak elkápráztatott az égbolt,
csak félrevezetett a csillag.
Lassú világok forgásában
elszédültem a szél karjában,
elnémult szívemben a szó is.
Van ok haragra, tudom, volt is...
Elfáradni a haragvásban,
megszűnni rontó varázslásban,
varázslástól, elmúlni, hullni,
végső vizekkel tuvafutni.
Dehogy, dehogy, dehogy szeretlek.
Csak megszokásból emlegetlek.
Csak otthonos, ha gondolok rád.
(S hiába minden Istenhozzád.)

Üdvözlet
Nézd: fény a folyódon.
Vár faragott kövére fonódom.
Vár a toronyban a mánus.
Három a mágus.
Három a tánc, a halálé.
Salve, ha tetszik. De vale,
Válladon árnyék a lomb már.
Vagy. Voltál.