Látó
Szépirodalmi folyóirat

    folyóiratok   » Látó - szépirodalmi folyóirat
  szerzők a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v w z  
  keresés á é í ó ö ő ú ü ű ă â î ş ţ
  összes lapszám » 2001. március, XII. évfolyam, 3. szám »
 


| észrevételeim
   vannak


| kinyomtatom

| könyvjelzőzöm


 
 



 
 


Domokos Johanna
Viharok és csendek

Szereplő: két nő.
Tér: átmenet menny és föld között. Virágok. Játékok. Csend.

KÓRUS:
........... (erdő hangjai)
... aaaaaami eggyé akar lenniiiiiii:
fülemüle, rigó, margaréta,
lepke, pitypang, bükkkkk
(emberi hangok)
... Az vagy, ami résszé akar lenniiiii,
hang, mozdulat, szó, istennnnnn
É:
Most erős vagyok és végtelenül gyenge,
Most felnőtt vagyok és végtelenül gyermek.
L:
Magamról nem sokra emlékszem,
mikor gyermek voltam.
Fehér homály belső vágyaimmal,
mások döntéseivel.
Később majdnem ezek a döntések lettem.
Most rád nézek, és nem tudom akkor,
melyikünkre emlékszem.
Ott vagy, ahol kezdek magamra eszmélni.
Később magamra maradtam,
mint lennie kell talán.
É:
Bennem csak az én vágyaim
Még a világ is azzá alakult át.
Öntudatlan.
Különbségre nem emlékszem.
Észre sem vettem a távoli
egek határán kibomló vihart,
a föld peremén lángoló égi máglyát,
az eltakart, végtelent tapintó csillagokat.
Szíved neked tüzes rózsa:
meleggel, meleggel, meleggel.
Nem lehet téged megbántani.
Nem lehet téged birtokolni.
L:
Ha megfeledkezel valamiről,
a változást keresed.
Az újban az első lépések
száguldanak ismét.
É:
Rád nézek, ott vagy,
ahol kezdem magam elfelejteni.
Úgy fogadtál,
hogy tudtad, miért jövök.
Úgy megyek,
hogy én nem tudom, hová.
L:
Ködbe burkolózó hegyanyák,
simogatás emlékművei,
halkan mormoló szakadékatyák,
illatok beszélgetései,
fényben szemerkélő hópelyhek:
ez az a táj?
É:
Tied meg a sámán meséi1:
aki mintha dobjára ültetett.

Tőle hallottad először:
nem az van lent, ami fent,
nem az lesz, ami itt van,
ami volt, még megérthető.
L:
Kerestem tudva-tudatlan a világot,
melyben olykor otthon érezhetem magam.
Oly nagy és kitöltő a(z Égi Lélek2) magánya,
Oly nagy és szenvedő a (Föld) magánya.
É:
Legerősebb szálaidba nem kapaszkodhatsz.
Legerősebb magadra nem támaszkodhatsz.
L:
Amikor választ találok,
újból és újból felnő a ködfal,
és mindig elhatárolja tőlem
a megoldást.
(csend)
KÓRUS:
(vizek hangjai)
széttörni és széttöretni
véremben levő nyugodt- és nyugtalanság
minden fűszál más, minden fatörzs,
minden bagoly, kígyó, arc,
minden vihar:
más
(tüzek hangjai)
parázs hamu láng
látni a hitet a megvalósuláson át
mindent megszeretni
egyetlen szerelmen át
parázs hamu lánnnnnnng
É:
Mily jó lenni nyugodtan a magányban.
Jó, mert a hang íve, a felhőkar mozgása,
a csontokba szűrődő napfény:
a közeli ég maga,
itt nyújtózni sem kell érte.
L:
Minden fű- és hajszálon harmatáhítat,
és arcod,
ahogy először láthatta meg ő.
É:
Akkor még nem kérdeztem, mi jó, mi rossz.
Rétre, erdőre csalogattam az újholddal,
madárként dobogtam karjaiban.
Nem szólt semmit. Nem mesélt.
Saját magában csalódott,
nem bízott senkiben.
Miért lett nehéz majd az arc felé
az egyszerű mozdulat?
Angyalpihék.
L:
Megtörtént, és ez gyönyörű.
Megtörtént, és ez a rettenet.
És elengedni. Angyalpihék.
É:
Innen kezdtem el szeretni, azt hiszem.
Amikor így csókoltam, sokáig égetett.
Először mindenre kíváncsian,
részletek részére, meg sem történhetőkre,
majd csak a miértre,
de fogva tartva tőle,
egészen közel a vergődés
csontvázához.
Valahol azt éreztem,
egymással egyek nem lehetünk,
félelem.
L:
Kezdődhetsz-e önmagaddal?
Véget érhetsz-e önmagaddal?
Ha a múltról kérded:
isten gyermeke tud csak igennel válaszolni.
Ha a jelenről kérded:
meg kell a pillanatot áldani.
É:
Velem történt mindez?
Érts meg, átölelten könnyedébb
a kimondhatatlan,
átölelten könnyedebb
a feledés.
Nem sietek bukásom mesélni.
Essen az őszi eső, essen.
Miért erős a vágy hullani?
L:
Szenvedni, szenvedni, de nagyon.
Szelídítgetni saját igazságokkal.
Ha nem az égnek,
ha még mindig rávetített árnyak,
nem hagyhatod el.
Nélküle vagy a vele kötött szerződésben.
És egyszer csak: közép
megosztva – velem.
És egyszer csak közép:
Feloldva. (Szerelem.)
(csend)
KÓRUS:
(... illatok,
füstök
a tenyérből ...)
Ha megéltél valamit
virágára nincs szükséged már,
legbelül emlékeztet: boldogság,
itt nem nyújthatod ugyanazt ugyanúgy át,
mire anyának érsz,
gyerekeid nagyok,
mire megérted társad,
időd nagy részét elhagyod.
Legbelül emlékezel
É:
Megjelent.
Testem, formám veszítem.
Nekiverődöm, mint szélnek sirály.
Olykor kételkedem.
Aki a másik álma akar lenni,
magát meg nem találja.
Aki saját álma akar lenni,
magát meg nem találja.
L:
Minek annyira bele, annyira le
hogy lefelé képződjék a drága test?
A megsemmisülés rezgéshullámain
a lendület kikezdi a lényeget.
É:
Voltam kiszolgáltatott,
védtelen vagyok,
maradjak békében: légy.
Te nem gyilkolhatsz –
én már a másik oldalon vagyok.
L:
Érintettél-e úgy, hogy ne veszítsed önmagad?
KÓRUS:
(érintések hangja,
hirtelen belégzés,
majd szünet...)
Nem tudsz mozdulni,
annyira vágyod az ölelést.
Nem tudsz rá nézni,
annyira vele vagy.
L:
Annyira kínok között: hogy megérinted.
Mint fakéreg vonod be
a kifeslett, meztelen törzsnedveket.
Nem keresed. Ott van anélkül,
hogy képzeni kellene bármit is.
É:
Semmilyen válaszszóval nem rendelkezel.
Semmilyen mozdulatot nem ismersz.
Érzed.
L:
Nem tudod magadtól elkülöníteni,
annyira részed.
Megérint. Ki az?
Gyönyörű a rét. Almodban meredek.
Szédülök a mélységétől! – kiáltom én,
a mértéket, határokat nem érzékelő.
É:
És a Jelenvaló lávabort ad,
és csodája táncra szólít.
Lassan fordul át,
tüzesen hömpölyög a magma
fortyogó csöppnyi lyukakkal megszaggatva.
Belekap önfeledt mozdulatainkba:
szív nyit, teret teremt a térben,
és végtelen szelíden táncba nyújtóztat.
És itt, belül, a meztelen csendben
az ünneplő mindenség.
(csend)
KÓRUS:
(röviden
és hosszan
kitartott
hangok)
L:
Elmenni és visszajönni.
Elmenni és visszajönni.
Mindig a szíven.
É:
Világ, melyben mindenki maga,
és közök, melyek senkinek nem otthon.
Szerelem: engedd el a túlcsordult vágyakat.
L:
Az egész idő itt él veled, miattad.
Holnap találkozom a múltból veled,
És most sem akarok más lenni.
Szeretem az elveszíthetőségéért.
Téged a vagyságodért.
É:
Sokszor meglepődöm.
Nyugalmad nélkül
nem tudnám összetartani magam.
De miért jelensz meg?
Miért vagy szabad?
Miért nem akarsz összetörni?
Miért nem gondolod, milyen
gyenge és alattomos vagyok?
Miért nem akarsz más kárán boldog lenni?
Miért nem akarsz birtoklással együtt
gyönyörködni?
L:
Sokszor meglepődöm.
De ellentéteid nélkül
nem tudnám kimondani magam.
De ha befelé tartok, erősödik (a fénymeleg).
Érzem, megérkezem.
Mindent eláraszt. Kiold.
Felold.

KÓRUS:
(... kövek kopogása,
ágak,
avar sercenése...)

Meglepődni vadvirágon, égen, tájon
megilletődni az esőcsepptől, bájtól,
méltóságtól,
megszólalni sem szóban,
sem vágyban, sem gondolatban,
elfelejteni mindenek nyelvét
beburkolózni a folyamatos
áradásba
ellenállhatatlanul
szerelmesen
/ /és másság teremtésében
megint kezdőnek lenni
és másság teremtésére
megint válaszolni:/ /
É:
Kíváncsinak lenni és Szeretni.
Gyűlölni és Szeretni.
Féltékeny lenni és Szeretni.
Nem szeretni és Szeretni.
Elengedni és Szeretni.
Nem akarni és Szeretni.
Szeretni és Szeretni.
Bárhogyan lenni és Szeretni.
Ég áldása veled.
L:
Milyen könnyű a búcsúzás.
Milyen könnyű az érintés.
É:
Én annyira hiszek,
hogy tele vagyok kételyekkel.
Én annyira bízom,
hogy semmit nem mondok tovább el.
Hogyan lehet szavakkal szólni,
ha nem önmagukkal történtek?
L:
Nézlek.
Mintha csak azt érezném belőled is,
amennyi gyönyörűség van benned.
Ez vagy nekem.
(A Paradicsom) közel.
É:
Én tele vagyok szép fájdalommal.
Szívem mintha erre dobbanna.
(A Föld) közel.
L:
Add a kezed...
Ez a csend nem akarja széttörni
a szív palotáját.
Ez a csend nem akarja elmondani,
amit még nem bírunk el.
Istenem...
(csend)


1. A dőlt betűs részeket play backről hallani a szereplő saját hangján.
2. A párbeszédben szereplő zárójelek szavait nem kell kimondani, csak erősen rá kell
gondolni.

kapcsolódók
  » Látó szépirodalmi folyóirat honlapja
 
további folyóiratok

» Altera
» Altera
» Átalvetõ
» Bázis
» Ellenpontok
» Erdélyi Fiatalok
» Erdélyi Gyopár
» Erdélyi Irodalmi Szemle
» Erdélyi Magyar Hírügynökség Jelentései 1983–1989
» Erdélyi Magyarság
» Erdélyi Mûvészet
» Erdélyi Múzeum
» Erdélyi Társadalom
» Erdélyi Tudósítások
» Glasul Minoritãților
» Glasul Minoritãților
» Hátország
» Helikon
» Hid
» Hitel
» Kellék
» Korunk
» Közgazdász Fórum
» L.k.k.t.
» Látó
» Magyar Kisebbség
» Provincia
» Romániai Magyar Jogtudományi Közlöny
» Székely Füzetek
» Székely Közélet 1928-1937
» Székelyföld
» Székelység 1905-1915
» Székelység 1931-1944
» Új Kelet

 
   

(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2022
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék