Demény Péter
Szerenád
(egy hölgyhöz, aki azonban,
sajnos, nem volt az erkélyen)
Mikor a hold ágyadba
kúszik
rólad
álmodik a magány
izzó
szerelem éjszakáján
kacagva csókolt meg
a lány
Bőre tüzelt
perzselt a melle
és
szomjas szája itatott
testemnek megköszönt
a teste
minden
aprócska falatot
Dereka óvott és
ölelt
combja
és melle is akart
testének minden
részecskéje
szívó
örvényeket kavart
Ó
úgy akartam én is őt
ez nem mehetett így
tovább
gyere
kedves az életünket
hadd lepje be a vágy
a vágy
Adj minden nap egy
édes kortyot
mindig
egy nagyobb falatot
ó
istenem a sors a végzet
mindörökre
nekem adott