Bartha György

szárszón

tolat a tehervonat

zökken s megáll

(micsoda szinte karácsonyesti hangulat)

amiről az előbb azt hittük

a sínekre dobott vedlett nagykabát

felegyenesedik kitámolyog a kerekek közül

és furcsán hátrafelé araszolva

elhalad a szájtáti bóza jános málházó mellett

mondván rebmeój kangásnaltatahlah

a metikörögem tévén lóbáláh

ezt tükörfüllel kell hallani a rakodómunkás

úgy is hallja s nem érti

nem tesz semmit csak áll

mentségére legyen mondva nem

olvasta még a költő egyik utolsó versében

erős karokkal fogjatok le szépen

meg aztán pár sorral alább az áll

a semmiből vissza ne rántsatok

namostmár fogja vagy ne fogja

rántsa vagy ne rántsa

de bóza jános nem ezen

morfondíroz mert a kézirat még

a költő nagykabátjában lapul amelyről

néhány filmkockával elébb/hátrább

még azt gondoltuk hogy nagykabát csupán

(jaj olyan megható mert mi ugyebár

tudjuk már hogy mi volt/lesz)

aztán ki tudja az a vers is

megjelenhetett már valahol

de bóza jános nem olvasta

nem járt neki az a lap

az összes verseket pedig csak később

adják ki

a kiadásról jut eszembe hogy egyszer

megálmodtam j.a. összes verseit

misztótfalusi betűivel jaj olyan

muris volt azokkal a selypítő pösze

s-ekkel olvasni a 257. lapon hogy

újfágpapír az afztalon kenyérrel

f az újfágban hogy fzabadok vagyunk

jaj úgy mulattam rajta

Antónia