Bogdán László
Ötletek, vázlatok
Egy Drakuláról
szóló mai írás – és itt idegbeteg korunkról van elsősorban szó! –
műfajtól függetlenül szembe kell nézzen avval a kikerülhetetlen ténnyel,
hogy mit is dolgoz fel? Drakula vajda, igazi nevén
Vlad Ţepeş horror elemekben ugyanvalóst bővelkedő
történetét-e avagy a Stoker-regény és az ezt követő számos film sugallta
legendát?!
Úgy gondolom,
hogy a musical – terve elég régóta foglalkoztat – mindkettőből kell
merítsen! Tehát Vlad Ţepeş vad, bestiális,
kegyelmet nem ismerő életének epizódjaiból ugyanúgy, mint a Stoker-féle
vámpírmeséből. Megoldható-e ez? Természetesen igen, ha nem hinném, nem is
kezdenék hozzá...
Tehát adva van
egy középkori fejedelem, akitől retteg környezete, aki a mai
pszichologizáló szóhasználat szerint valószínűleg szadista. (Feljegyezték
róla, hogy amikor már nem húzhatta karóba vélt vagy valódi ellenségeit, Mátyás
börtönében legyeket fogdosott, kitépte a szárnyukat, és vergődésükben
gyönyörködött...) S adva van egy titokzatos erdélyi gróf (Stoker tudatosan
keveri össze még a származását is, bojárról beszél, székely bojárról, s már ez
is elég annak felderítésére, hogy fogalma sincs a térség fájdalmasan
összekevert véres és zimankós eseményekben gazdag történelméről!), aki
tulajdonképpen vámpír! Áldozatai vérét szívja, előszeretettel változik
madárrá, rettegésben tartja környezetét...
Mi a közös
a két figurában, a valós történelmi alakban, Vlad Ţepeş havasalföldi fejedelemben és a Stoker kreálta vérszopó
erdélyi grófban?
A
szélsőséges és felületes hasonlóságokon túl nyilván az, hogy egyikük sem
ismer könyörületet.
Tervezett darabunkhoz tehát adva van egy úgyszólván mai
hős, egy könyörületet nem ismerő, rettegett személyiség.
Ezt annál is inkább lehet parodizálni, mivel számtalan filmben is feltűnt,
s nem véletlenül, és alakja a szó igazi értelmében ismerősnek, mainak
mondható...
Darabunkban
Drakula gróf egy elmegyógyintézet ápoltja, tulajdonképpen szekus tiszt és KGB
ügynök, akinek az a fixa ideája, hogy ő Havasalföld rettegett vajdája, a
karós Vlad... Ápolóinak állandóan arról vizionál, hogy ellenfeleit karóba
húzatja, hálátlan főnökeit szintúgy, mint ellenségeit, akik halálra
keresik őt...
Közben az elmegyógyintézetben különös események
veszik kezdetüket, éjszaka „vámpír“ garázdálkodik a kórtermekben.
A darab tehát
több szinten fut, egyfelől megelevenednek Drakula rémálmai – vajdakorának
eseményeiről; itt, mivel álomjelenetekről van szó, a képtelenségig el
lehet torzítani az eseményeket, játékosan, sok fekete humorral ábrázolni az
elmegyógyintézetben ápolt egykori szekus tiszt beteg agyában eleve eltorzuló
eseményeket; másfelől megelevenedik egy „mai“ horrortörténet is, végig
nyitva marad a kérdés, tulajdonképpen ki is a vámpír az elmegyógyintézetben, a
Drakula nevű ápolt-e, netán más személy, mondjuk a főorvos-asszony?!
Mindezt eleve
játékosan és parodisztikusan képzelem! Parodizálni a középkort éppúgy, mint mai
horror-elemekkel átszőtt, rettegő jelenünket. A darabnak nem lenne
túlságosan sok szereplője, a főszereplő nyilván az emlegetett
ápolt lenne, megjelenne egy ugyancsak furcsán viselkedő
főorvosnő, néhány ápoló, orvos és beteg, s aztán – mivel
bűnesetek történnének az intézetben – mai román nyomozók. Itt az ismert
séma: egy mindent túlkomplikáló, naiv, idióta helyettes és egy bölcs mindentudó,
de semmit előre nem látó, öregedő főnök.
DRAKULA
songok ötletek vázlatok egy soha meg nem íródó
musicalből, melynek hőse egy
spiridon nevű szekus
őrnagy 1988 süllyedő
nyarán egy erdélyi
idegszanatóriumban drakulának képzeli magát
belépő
az eseményeknek a felszínén
habozva álmélkodva szakadatlan
drakula legyek? ne legyek?
lányokkal őrjönghetnék a zabban
utazhatnék oslóba repülővel
hajókázhatnék amnéziába
póznára fára hegyre mászhatnék
nem is gondolnék drakulára
de nem lehet forgat az örvény
életem elborzasztó mása
drakulaként gondolok-e vajon
őrnagyságomra s a sárga házra?
amikor ellenségeim karóba
húzatom ellátok-e idáig?
ahol életem fonákja izzik
s vándorló lelkem egy másik
alakot ölt ó kedves nővérek
szánjátok drakula árva mását
kiben csak reszket inog a lélek
s nem lelheti testi lakását
nem lelheti meg kacagását
rodica nővér
mit gondolsz drakula tényleg bolond?
vagy csak megjátssza itt nekünk magát?
hogy ne vegyen részt a falvak
ostromában?
hisz az a MÁSIK tudod mit akar
vă facem
totul - kárálja szünetlen
és elindítja buldózereit
védtelen falvak gyümölcsösök ellen
mit gondolsz drakula tényleg bolond?
apám írta, hogy a mi falunk is
ott van a listán rögtön az elején
mivel úgy találták...
a főnővér
a tegnap éjjel érdekes dolog
esett meg velem mialatt a hetesben
a szépasszonyt megölték megfojtogatták
meg is erőszakolták végül a
párnáját
nyomták az arcára míg csak meg nem
fulladt
lelkét ha volt a ribancnak lelke
teremtőjének adta át mialatt én
spiridon őrnagy albumát lapoztam
nem jött álom s a
közelemben
nem
is volt más könyv noha én oda
készítettem
a Nyomorultakat
de az őrnagy fényképei tolongtak mégis
ott
egy konflison maga spiridon ült
körötte promenád frakkos pakompartos
urak és hölgyek is harangozó
krinolinban kisasszonyok aztán spiridon
nagyapja vagy ez is Ő volt?
most már
nem tudom ő vagy nagyapja?
immár egyre megy!
ő
bevallotta már minden spiridon
drakulának álmodta magát nem
nem álmodta minden spiridon
drakula volt nos a nagyapa
egyszerre felém fordult esküszöm
megmozdult a kép s gunyorosan
rám vigyorgott a szusz belém fagyott
és hirtelen sötétség borult rám
az áramot
megint elvették örökké elveszik
ezt nem is lehet ép ésszel kibírni
felém fordult az öreg spiridon
vagy mégis maga az őrnagyunk lett volna?
felém fordult vigyorgott s azt mondta
Mária
vigyázz Mária tudjad
te következel!...
a főorvosnő áriája
hát legyen te vagy vlád a karós
de akkor én vagyok a jós
s megjósolom – a végzeted
immár el nem kerülheted
egy hajnalon alkonyaton
ott reszketsz majd a vérpadon
körötted őrjöngő tömeg
akarná látni vesztedet
míg távolabb a hajdani
karón száradók árnyai
is feltámadnak testedet
hogy ne találhass
menhelyet
kiveti víz kiveti föld
nem nyughat ki maga is ölt
hát kísértesz majd szüntelen
nem fogadhat be szerelem
hazudhatsz is én elhiszem
körötted vér és gyötrelem...
spiridon áriája
álmomban mindég én vagyok
karós vlád is az átkozott
a jajszó már-már égig ér
az átkozódás elkísér
özönöl utánam a vér
álmomban mindég én vagyok
a vámpírkirály elátkozott
boszorkák raja elkísér
panasz is vád is engem ér
az átkuk egyszer majd elér
álmomban vérfarkas vagyok
saskeselyűként röpdösök
beférek a kulcslyukon is
áldozatom átkain is
értetek is majd eljövök
én vagyok mindszent drakula
kutyafejűek ostora
a sátán baljós fintora
örök középszer bosszúja
drakula vagyok drakula
főorvosnő
spiridon vagy nem drakula!
a belügy beteg őrnagya
leszázalékolt csillaga
spiridon vagy nem drakula!
mától kapsz megint altatót
hogy álmodd újra ami volt
nőkről nem álmodsz? nők soha
nem tűnnek fel történetedben?
el nem indulunk soha ketten
hajnali kolostorok felé?
nem settenkedünk szürkületben
kék virágoknak mezején?
ahol még pislog a remény?
(1993)
