Látó
Szépirodalmi folyóirat

    folyóiratok   » Látó - szépirodalmi folyóirat
  szerzők a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v w z  
  keresés á é í ó ö ő ú ü ű ă â î ş ţ
  összes lapszám » 1997. november, VIII. évfolyam, 11. szám »
 


| észrevételeim
   vannak


| kinyomtatom

| könyvjelzőzöm


 
 



 
 
Centenáriumi tisztelgés százszorszáz hibával

Centenáriumi tisztelgés százszorszáz hibával

Tamási Áron: Énekes madár. Székely Eke Könyvkiadó, Székelykeresztúr, 1997.

A nem csekély leleménnyel elkeresztelt kiadó nyilván a közelgő Tamási-centenárium méltó megünneplésének szándékával jelentette meg a leggyakrabban játszott Tamási-darabot tartalmazó könyvecskét, anélkül sajnos, hogy a legcsekélyebb gondot fordította volna a könyv megjelentetésekor amúgy szokásos munkálatokra. A kemény borítóval készült példányok iskolai ellenőrzőre hasonlítanak, ám ez talán még mindig elviselhetőbb, mint a puha kötésről ránk köszönő struccszerű madár igéző vigyora. (Bár nagy ihletés kell ahhoz, hogy valaki – nem tudható, kicsoda a borító tervezője – egy vigyorgó struccot lerajzoljon.) Nem derül ki az sem, kit tisztelhetünk a könyv tipográfusában, továbbá hiába keressük, ki volt szerkesztője, felelős kiadója... Kérdés, egyáltalán könyvnek nevezhető e daliás vállalkozás produktuma.

Hogy miért nevezzük daliásnak? Mert mennyi kitartás kell már ahhoz is, hogy a századik Tamási-születésnap évében, amikor az összes erdélyi könyvkiadó megjelenteti a maga Tamásiját, valakinek kipattanjon a fejéből a nagy ötlet. És azután: mennyi türelem és figyelem kísérte a szedő munkáját, aki úgy gépelte be a hetven flekknyi anyagot, hogy minden oldalon akadjon hiba; és hasonlóképp, micsoda szemmel kellett a korrektornak végigjavítania a kiszedett anyagot, hogy egy nyomtatott oldalon soha ne legyen több, mint tizenöt hiba.

Kideríthetetlen, a darab melyik kiadását vették alapul. Mi most vegyük elő az Irodalmi Könyvkiadó Énekes madarát (Bukarest, 1968). Tegyük félre a betűhibákat, csak az értelemzavaró elírásokat vadásszuk. Ahogy pártfőtitkárok vadászgattak: szinte elénk sétálnak a medvék és szarvasok. 8. old.: Két kísértet helyett két kísérlet; Regina és Eszter neve felcserélődik, ami természetesen mindent összezavar; 9. old.: Hát ő mit látott, az árva helyett Hát ő mind árva; 10. old.: cselvetés helyett cselverés; akinek a lába poros s a füle mezítláb van helyett akinek a lába poros és mezítláb van.; 11. old.: Lukács szövege kimarad, Regina önmagát szólítja meg, és önmagának válaszol kászségesen; 12. old.: megtámadja helyett megálmodja; 13. old.: megütött helyett mögötted; Úgy kell a rusnya férfijának helyett Úgy, kérj bocsánatot. És így tovább, minden oldalon, minden oldalon. (Amennyiben lesz utánnyomás, szívesen és olcsón a kiadó rendelkezésére bocsátom javításaimat.)

Az emberben természetesen a nagyszámú szövegeltérés láttán az is felmerül, hogy vajon nem az alapnak tekintett szöveg a hibás-e? Vajon annak idején a bukaresti szerkesztő, V András János jól dolgozott-e? Vajon a 68-as kiadás nem egy átírt Tamási-darab-e? Hiszen annyi mindent átírtak akkoriban... Ma, hál'isten, nincs cenzúra. Bárki bármit megjelentethet. Nyolc évvel a diktatúra megdöntése után elértük azt, hogy ha például valaki a saját szájíze vagy tyúkszeme szerint átírja az Énekes madarat... nem, mást mondok, ha valaki nagyonnagyon szeretné, elérheti azt, hogy kézirata úgy jelenjen meg, hogy azt senki el nem olvassa.

Az új Énekes madár új szövegváltozata némiképp rövidebb az eredetinél, az itt-ott kiejtett szövegrészek mellé csatlakozik az utolsó jelenetben megjelenő Dobos is, ami ugyan nagyon feltűnő, ám a jelenet elmaradása merészen nyitottá teszi a darabot. Mindenki eltűnik, nincs senki, aki lezárná a jelenetet, mi több, a szokásos Függöny sem hull le. Legutolsónak Lukács hull el, előtte Máté. Így fejeződik be a szöveg, szépen, kezesen épp a lap alján. Minek kezdenénk új ívet, azért a néhány jelentéktelen mondatért!

Ha lett volna utószó, akkor az is elmarad. Ami érzésünk szerint messzemenően a könyv javát szolgálja. Bár el tudok képzelni olyan utószót, amely merészen szakít az eddigi Tamási-elemzésekkel. Egyébként is, az eddigi Tamási-szakirodalom a szóvirágok, a laposabbnál laposabb közhelyek, unos-untalan szajkózott aranymondások örökké virágban álló, letaposhatatlan mezejeként terül elénk. Minek oda még ölnyi virágot beültetni. Tamási a színpadon is azt ábrázolta, amit novelláiban és regényeiben: a gyöngébb, az elnyomott viaskodását a hatalmasabb erőkkel. A fiatalság, a megújulás, a tiszta erények győzelmét ünnepli színpadjainkon. Etc. (Mondatok Izsák József, a Tamási-életmű egyik alapfeltárójának utószavából az 1968-as kiadásból.)

Egy ilyen könyv ára természetesen a felsőbb osztályban keresendő. Huszonötezer. Ha kétszáz darabot eladnak belőle, máris behozza az árát. De miért ne lehetne jóval többet értékesíteni. Elvégre Tamási-centenárium van. És a kiadó üzleti érzékét dicséri, hogy egy fejjel megelőzve a többieket, már a nyár végén piacra dobta termékét. Kis könyv ugyan, de tudható, sokan tették bele szívüket, lelküket, eszüket. Ha kézbe vesszük a könyvecskét, érezzük, szinte lüktet tenyerünkön.

Hogy mit mondhatunk ezek után az Énekes madárról? Ezek után semmit.

CSEKE ATTILA

kapcsolódók
  » Látó szépirodalmi folyóirat honlapja
 
további folyóiratok

» Altera
» Altera
» Átalvetõ
» Bázis
» Ellenpontok
» Erdélyi Fiatalok
» Erdélyi Gyopár
» Erdélyi Irodalmi Szemle
» Erdélyi Magyar Hírügynökség Jelentései 1983–1989
» Erdélyi Magyarság
» Erdélyi Mûvészet
» Erdélyi Múzeum
» Erdélyi Társadalom
» Erdélyi Tudósítások
» Glasul Minoritãților
» Glasul Minoritãților
» Hátország
» Helikon
» Hid
» Hitel
» Kellék
» Korunk
» Közgazdász Fórum
» L.k.k.t.
» Látó
» Magyar Kisebbség
» Provincia
» Romániai Magyar Jogtudományi Közlöny
» Székely Füzetek
» Székely Közélet 1928-1937
» Székelyföld
» Székelység 1905-1915
» Székelység 1931-1944
» Új Kelet

 
   

(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2024
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék