DELEATUR
Az írók hasznáról
Jóllehet
kénytelen vagyok elismerni, hogy a romániai magyar könyvkiadás a jelenlegi
fomájában egy szürke és vidéki irodalom életben tartója, annak értelmét, hogy a
könyvkiadókhoz hasonlóan az írók is hozzák létre a maguk céhét, fogalmazzák meg
a maguk chartáját, nem látom.
Az Írók Céhe
kotlósként maga köré gyűjtve, kiszabadítaná a kiadók hatalmából az árva
írókat... Érdeküket képviselné a maga bürokráciájával... Ügynökségként
működne, lehetővé téve, hogy az írók és költők a kiadók
rubrikáiban néhány sorral feljebb juthassanak...
Tetszetős
érvelés, de illúziókból táplálkozik. Nézzünk egy példát. Az író leül, hogy
megírja könyvét; céhe ekkor azt mondja az író művét megjelentetni
szándékozó kiadónak: 2 millió most, 3 millió a könyv megjelenésekor. Mire a
készséges kiadó azt feleli, nem, és ugyanezzel a lendülettel kiadja X.Y., céhen
kívüli összes verseit tizedannyiért, esetleg U.V. reprint siralmait, P.Q.
előszavával, századanynyiért. Mi van ekkor?
Világos, hogy
sem X.Y.-nak, sem P.Q.-nak nem érdeke a Céh létrehívása. Akinek viszont sikerül
nagyobb piacon, magyarországi, netán nyugat-európai kiadókkal üzletet kötnie,
nem fog az erdélyi kiadók szűkmarkúságával komolyan perlekedni. Az Írók
Céhe akkor működne, ha minden író tagja volna, illetve aki nem volna
tagja, annak művét igazi kiadó nem jelentetné meg. Bár még akkor sem,
tudniillik a mai támogatási rendszerben a kiadónak nem érdeke, hogy igazi kiadó
legyen.
Egyébként is,
amennyiben mégis összetrombitálnák az erdélyi magyar írókat, és megalakulna az
írók érdekeiért harcba szálló Írócéh, abban az esetben: 1. a megválasztott
elnökség azonnal kompromisszumra törekedne; 2. a megválasztott elnök az izlandi
Írócéh meghívására három évre Reykjavikba utazna; 3. hogy kinek érdekét
képviselje a céh, azt X.Y. unokabátyja, a veterán faliújságszerkesztő mondaná
meg. (Azt persze el kell ismerni, hogy minden egyes tagjának temetésére
aranypántlikás koszorút küldene, és irodalmi igényességgel megfogalmazott
táviratot a gyászoló családnak.)
LÁNG ZSOLT