Márkus-Barbarossa János

Tik es írtok
Invocatio, ad libido! KAF módra
Nágyezsna, ó Nágyezsnám,
Kis hárpiám, bárisnya,
Úgy feszülsz lelkem ormán,
Mint egy palmersz harisnya...
(ismeretlen kelta szerző töredéke)
Hadd-el-Kaf ősi ormán
Puszpangot rí a széköl,
Vastagszik füstje orrán
Míg nemzetén veszéköl:
Mit nékem Ibsen, Shakespeare,
mikor fagyik pityókám,
Csíkban Jack Cole is expir,
Ha mondja: most igyunk ám!
Jövőt, sajtot, trapistát
Monsieur Poquelin kutyulgat,
Míg rágják csurkapisták
Múltunkat, a bugyultat.
Téli eső lecsordul
Elménk falán keresztbe.
Más lesz a', mégha csorbul –
Post advent, vízkeresztre.


Lóláb, OJD módra
Titkárnő drága, szőrös lám a nyelvem,
ha kell, meggyaknám én is bőrfotelben,
míg főnöke, a férje, egyetért.
Kotizálnék a női egyletért,
karácsonyfát vennék a kiskutyának,
míg jósai jövőmről disputálnak,
s a Grand Hotelben lékelnénk a cinket,
egymásba csálva névelős picinket...
Mily egyszerü. Mert van, s én is vagyok.
Holnap is tudnánk egy nagyot. Nagyot.
Míly egyszerű. Mert van, s én megszülettem,
holnap rózsát ennék ebédszünetben,
magáért, míg a férje szarva nő.
Tudja: magasan le van szarva Ő.

Farkas Wellmannos limerick
Mónikám imádnám alakod,
ne lenne öt mázsás valagod,
s hétmázsás lelked
nyomorba kergetne. Ezért most rögtön vedd kalapod.

Üzgüriné ármélyoskodása
Sántha módra
Üzgüriné pepecskedett
egyet a Máriskó gyilokjával
kiküpülé véle az ordát
s megcsináltatta azértból is
ejsze jobbik komáját úgy
hogy annak petelője
szikrát vete
míg durmogá:
ejej Üzgüri komámné
bibircsók nőljön lefetyádra
s eresszen meg téged ezután
a szotyori berbécs
az a kajla

Partinagyos zsáner-álom
a budoir terítőjén
gombfocista gombficánkol
csalafinta szeretőjén
csipke róza szeme lángol
penicilimózsiától
elmúlik a glóri-mundi
róza háttal józsi hátul
próbál kicsit elaludni
máris itt a hold a kósza
míg a gombfocis nevetve
nézi ahogy csipke róza
pihepaplanon szeretne