Nagy Attila

Nagyanyám vállán holló
Nagyanyám vállán holló
Csattog az égi olló
Hajnalt hasítva vérez
Szisszen az apró vetemény
Nagyanyám gyors a keze fény
Simul a föld az éghez
Nyújtózik nyurga szellő
S a domb felett a felhő
Pancsol a hűvös kékben
Az egres alján róka
Pofája tán csalóka
Tyúk hallgat ketrecében
Unoka fut a házból
Kenyere orrot mázol
Szotyog a hűs hecserli
Nagyanyja lopva nézi
Ollója kezét vérzi
Ráér most azt bekenni –
Nagyanyám vállán holló
Csattog az égi olló
Szikrái csillagok
Nagymamát kézenfogva
Ha földiekből fogyva
Emlék-e hogy itt vagyok
Transylvanian Song
Hazafelé mindig hazafelé
Akkor is ha Genf
Akkor is ha Cleveland
Megszépült otthon felé
Már csak énbennem létezők
Nyílnak csukódnak a mezők
(...)
Örök hazugságok elé
Borul le fajtám „nagyja”
S a többi nézi hagyja

Kavafisz fényképe
Nézem a jól öltözött.
Szemüveges urat:
Keze a fotel karján,
Nyugszik, nem mutat.
Azt tudja már,
Mi még csak vár rám.
Fintoroghat halál,
Enyhülhet Sztüxnél a vám:
Hallgat, és néz,
Kinéz okosan a képből.
A valódit látja
A rémből.

Táphosz
In memoriam Petri György
A vodka a szabadság söre
A szétfröccsenő hab a tortán
A meghasonlás démona a tiszta
Félig eltátott dohos szájban
Nyál húrjain a hörgés
2000. július 23-án

Ponte dei Sospiri
Ó, velencei maszk,
Milyen arcot rejt feketéd,
S milyet fehéred?
S a lila toll a hajban
Megvéd-e nőt a bajban?
Karol-e belé valaki,
Hol annyi sóhajt hallani?

Il Duomo
Szent Ambrus zengte
S Augustinus is
Mediolanum neveltje ·
Himnusz Máriához
Mária árva Fiához
Ecetre méz a szájhoz
Bolyongva templomodban
Istenem csipke-dómban
Nézd el nekem ha voltam
Marad csupán a himnusz
S a stációk fölött csend
Lélek belengte mirtusz

Burok
Ácsorgok verseimben
Kivilágítatlanul
Mit néha szóltam pukkan
Pernyéje visszahull
Az utca végén elzuhan
Önsúlyától a lélek
Ha megmutatnám önmagam
Elsikkadna a lényeg
Isten is rajtam átoson
S marad a kéz kitárva
Szeretem néha átkozom
Bár jönnék már világra