|
Nagy Attila
"Szeretnék élni 2000-ig"
In memoriam Sz. D.
ELÕRE öli meg önmagát a költõ. S a versek, a cifra rongyok, Porba merülten alszanak, Míg rájuk nem tüsszent
Az újabb kor allergiája.
Emléket idéznek? S ha igen. Menti-e õket ízlés vagy ízléstelenség A fogalma-sincs Újabb századokba? -
Goethe-vigyor
A perc pereg, a hó szitál. Mefisztó él! Majd exitál. S míg hó szitál, valaki másban Lapul mögéd a pusztulásban.
Hinta-palinta
Hallgatás aranya mit sem ér
Gyötrõdve mindig józanon Az annyiféle szólamon, Szerelmen, vétken, vádon, Mondj már valamit, várom
Dühösen, tehetetlenül! Mert sem te, sem más, Ebbõl a létbõl feltámadás Már nem lesz. S mi alánk terül:
Lehúgyott földön szaros pelenka, Fölötte hinta-palinta bélszél - Mielõtt bármi célba érnél, Megfigyel s jelent a
Szerveknek ugyanaz, (ugyanannak) Rozsda a szón, kilincsen, Elalváson túl és innen, Ugyanõk ugyanazt, úgy akarnak:
Leölnek mindent jelszavak, Azokra bütykölt kezek, kések, Dorongok, bûnös feltevések Ne add meg, ó, de védd magad!
Hallgatás aranya mit sem ér.
Fölfelé
Itt, a Vártemplom kórusában Húzom meg magam, mint régen, Mikor anyám még fiatal volt, S gesztenye sütött zsebemben télen.
Nem bánnám most, ha angyalok Emelnének át a téren Teljesen, végképp magamra vagyok, Meghúzódva a régi széken.
Ami történt, kivetett Mindenféle bizalomból. Elhagynék érte hiteket: Okulnátok vigaszomból -
Megszólal szúette orgonán A zsoltár; majd megáldanak, Úgy, hogy nem tudják: itt vagyok. Maradok. Villanyt oltanak.
Anya
Írj néhány sort onnan is Istenem hát honnan is Megráng a száj a fültõ
Mert elhagyatnak el el Egyenként mindenekkel Apák anyák és egek
Egyszer talán ha majdan Sebektõl kitakartan Egymásra lopva nézünk
Egymáshoz lopva térünk S indulunk mint hajdan
|