Banner Zoltán

segesvári nyelvemlék, 2000
vemhes a táj az egyneműek szerelmétől –
ha volt történelem – az idődimenziók
egymásba csúszásában feloldódik – az
épületek királyi fenségét megtörte
az agresszió – vak órák, megvakított stílusok
kinéznek a hamis őszbe: – mit tud a sárga,
mit tud a szél, mit tud a bűz? – csak a tartós,
az örök pusztulhat el, ami védelemre nem szorul,
hiszen csak önmagával egyenlő, mint az Isten –
vajon miről és mit, a balkon, az eresz, a mellvéd –
megérinted, ami megérintett – érinthetetlen,
hiszen lemeszelték – fulladozik
a kő, a cserép, az üveg -
a vakolat diadala – kifesti magát a céda
hontalan – korhely tetőkön fésülködik
az ég – borzas marad és felfújt
mint az elfelejtett szerető – könnyű
de fájdalmas mint az operett – törvénye,
partitúrája rég nincs és mégis zene, vad
– minden, ami megállított, hullani készül -
kémények korma, múlt századi édesség,
belenyal az éj – a sok feketeség nem feketéll,
hanem fakul – fakul a fehér és a kék -
fakul szemedben a kép – tántorogva
ölelkezik a galamb s denevér – kezét
kinyújtja a szemét – a forma nem lehet hűtlen
anyagához – a város nem futhat el házaitól -
erdélyi Jerikó – fújjátok meg a kürtöket -
hátha összeomlik és megmenekül –