Látó
Szépirodalmi folyóirat

    folyóiratok   » Látó - szépirodalmi folyóirat
  szerzők a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v w z  
  keresés á é í ó ö ő ú ü ű ă â î ş ţ
  összes lapszám » 2000. február, XI. évfolyam, 2. szám »
 


| észrevételeim
   vannak


| kinyomtatom

| könyvjelzőzöm


 
 



 
 
Untitled Document KIS LÍRAI ANTOLÓGIA

A kellemetlen szemtanú, avagy egy költõ Auschwitzból

Az alábbiakban az inkább prózaíróként világhírû Tadeusz Borowski lengyel író verseibõl válogatunk. (A versek Spiró György fordításában a Múlt és Jövõ Kiadónál megjelenõ Kõvilág címû gyûjteményes kötetben jelentek meg elõször magyarul...) Megértésükhöz röviden, korunk hideglelõs és skizofrén távirati stílusában, át kell tekintenünk a költõ rövid, brutális fordulatokban, nyomasztó helyzetekben olyannyira gazdag életrajzát.
Tehát: Zsitomirban született, lengyel, ukrán, zsidó lakosságú északukrajnai város a tájékozott magyar olvasó számára Bábel Lovashadseregébõl ismert. A polgárháború alatt vörösök és fehérek többször is felgyújtják és feldúlják. Apját koholt vádak alapján 1926-ban tartóztatják le a szovjet hatóságok, és a Gorkij által oly perfid módon megénekelt Fehér-tengeri csatornához viszik, kényszermunkatáborba. Édesanyját 1930-ban Szibériába számûzik. Tadeusz és bátyja egy falusi nagynénihez kerül. A kollektivizálás "hõsi" idõszaka ez, a gyerekek korán megismerkednek a magánnyal, az árvasággal, a nélkülözésekkel, az éhezéssel és a kilátástalansággal... Aztán váratlan fordulat következik: apjuk a szovjet-lengyel fogolycsere-egyezmény keretében hat év kényszermunka után váratlanul kiszabadul a Gulágból, s Varsóba megy. Két kiskorú fia, Moszkván és Távol-Keleten keresztül (!) a fél világ megkerülésével követi. A csonka család még két évig nyomorog Varsóban, amíg a Vöröskereszt közbenjárására az anyát is sikerül kimenekíteni valahonnan a távoli Jenyiszej mellõl...
Így egyesül a harmincas évek közepén Pulsudski Lengyelországában a Borowski család.
Ám az idill nem tart sokáig, a német hadsereg lerohanja Lengyelországot, a lengyel ulánusok kivont karddal lóhátról ostromolják meg a náci tankokat, a kardokon elcsúszó fény a szemekbe tükröz, káprázatok közé vész a haza, a szívekbe kétely költözik. A fiatal Borowski háborús körülmények között, családjától elköltözve, éjjeliõrködve, illegálisan teszi le az érettségi vizsgát, és kezdi meg tanulmányait a varsói Földalatti Egyetemen. 1942 végén 165 példányban sokszorosítja Bárhol a föld címû elsõ verseskönyvét, amelyrõl az õt A rabul ejtett értelemben oly szigorúan megítélõ Nobel-díjas Milosz is kedvezõen nyilatkozik. (A pamfletben Tadeusz Borowski "Béta - a boldogtalan szerelmes.")
De idézzük - tán nem tanulság nélkül való? - Miloszt hosszabban is: "Bétának nem volt semmilyen hite - sem vallásos, sem más hite - és volt bátorsága, hogy ezt verseiben beismerje. Hatalmas munkával és erõbedobással, primitív kliséket és rossz festéket használva, mert jót nehéz volt beszerezni, kinyomatta elsõ verseskötetét. Mikor megkaptam ezt a kötetet, és - ujjaimat nagy nehezen megtisztítva a fedõlap ragacsos nyomdafestékétõl - belenéztem, rögtön meggyõzõdtem róla, hogy igazi költõvel van dolgom. Hexamétereinek olvasása azonban nem volt örömteli foglalatosság. A megszállt Varsó utcái gyászosak voltak. A telefüstölt és hideg lakásokban tartott konspiratív gyûlések hangulatában, amikor azt figyelték, felhangzanak-e a lépcsõn a gestapósok léptei, volt valami a katakombákban tartott szertartások komorságából. Mint mondtam, a birodalom legalján voltunk, mint egy óriási kráter mélyén, és a magas ég volt az egyetlen elem, amelynek birtokát megosztottuk más emberekkel a földgolyón. Mindez benne volt Béta verseiben: szürkeség, homály, szomorúság és halál. Költészete azonban nem volt panaszos. A sztoicizmus költõje volt..."
Ekkor azonban újra váratlan fordulat történik. A magányos, sem az ellenálláshoz, sem az irodalmi csoportosulásokhoz nem csatlakozó, függetlenségét rátartian õrzõ Borowski csapdába esik. Mivel szerelme, az elbeszéléseiben és verseiben is szereplõ Mária két napig nem jön hozzá, és nem is telefonál, elmegy a lakására. Mivel a lányt már elfogták, a lakásban a Gestapo várja. Letartóztatják, és a hírhedt varsói börtönbe, a Pawiakba viszik, ahonnan egyenes út vezet Auschwitzba. Itt szanitéc lesz, mivel épp megérkezése után állítják le bizonytalan idõre a nem árják elgázosítását, és a nem zsidó rabokat különféle "munkakörökben" foglalkoztatják. (Hogy mit is csinálnak, hogy hogyan élnek, arról beszédesen árulkodnak Borowski nyomasztó elbeszélései, ahol legtöbbször, legalábbis az elsõ menet, az Auschwitzban voltunk és a Búcsú Mariától bizonyos írásaiban egy bensõséges, anekdotikus, mondhatni kedélyes elbeszélõi tónus rettenthet el, mivel - mondanunk sem kell - éles ellentétben áll az ábrázolandó világgal...)
Három év lágerlakóként, a leghírhedtebb náci lágerben! Közben felkutatja Mariát is, (!) leveleznek (!), írja verseit, amelyek közül néhány szerepel az alábbi válogatásban. Megéri a láger felszabadítását, az amerikaiak egy karantén, ún. "szoktató" lágerbe viszik, egy volt SS-kaszárnyába. Stílszerûen fekete SS-egyenruhát adnak a nemrég még a krematórium és az SS árnyékában élõ túlélõkre, és megpróbálják õket "felkészíteni" a jövõre. (Minderrõl Tadeusz Borowski egyik zseniális elbeszélése, A grünwaldi csata is vall, amelybõl más Borowski-novellák párbeszédeinek, motívumainak felhasználásával Wajda legzseniálisabb filmjét, a Tájkép, csata utánt forgatja...) Három év iszonyú tapasztalatai összegezõdnek tehát valami csoda folytán megmaradó verseiben és a vészes gyorsasággal megírt novelláiban. Sikerül felkutatnia a lágert szintén túlélõ szerelmét, összeházasodnak, és 1946 végén hazamennek Varsóba... Borowski harmadik, és szintén botrányt kavaró könyve, a Kõvilág már otthon jelenik meg...
Ismételjük: ezek az írások hatalmas botrányokat kavarnak, sokkolják a közvéleményt; egyik magyar tanulmányozója, Spiró György szerint (Kortárs, 1984. január) azért, mert példátlan nyíltsággal néznek szembe a lágerlét szörnyû megpróbáltatásaival: "Amit õ egyes szám elsõ személyben bevall, elsõ nagy alkotói és emberi gyõzelme. Azóta sem igen akadt, aki ennyire teljesen, az alaptalan önvádig menõen etikusan vallott volna az emberrõl: önmagáról. Látogatás címû novellájában írja: "azok pedig, akik phlegmone, rüh vagy tífusz miatt, vagy mert túl soványak voltak, a gázkamrába mentek, megkérték az ápolókat (akik a krematóriumi kocsira rakták fel õket), hogy figyeljenek és emlékezzenek. És mondják el az igazságot az emberrõl - azoknak, akik nem ismerték meg.""
Borowski pontosan ezt teszi, Spiró szerint felismerve, hogy "... a legszörnyûbb, a jövõre nézve legsúlyosabb dolgok az emberi lélekben játszódtak le..." Írásai ezért aztán évtizedekkel megírásuk után is kihívóan, sokkolóan hatnak. Kényelmetlenek!
Amint ez a helyzetét mániákusan rögzítõ verseibõl is kiolvasható...
Történetének itt persze nincsen vége! Ami még lejegyzésre érdemes: az elkeseredett, emlékeitõl, nyomasztó élményeitõl szabadulni képtelen Borowski "elõre" menekül, belép a kommunista pártba, hithû katonája lesz a kommunista eszmének, igazi agitprop harcos, korábbi írásait megtagadja. Kelet-Berlinbe megy, a lengyel Sajtóinformációs Iroda munkatársaként ostorozza a létezõ kapitalizmust, és képzeleg a bolsevizmus szép új világáról. 1951-ben két sikertelen öngyilkossági "kísérletet követõen, nyolc nappal gyereke megszületése után, kinyitja a gázcsapot, s e kísérlete... "sikerül". Ránk hagyja különös sorsát, sorsa tanulságait és a Kõvilágot, a század egyik legnyomasztóbb, az emberi lealjasodásról a legbrutálisabb nyíltsággal valló könyvét...

BOGDÁN LÁSZLÓ
kapcsolódók
  » Látó szépirodalmi folyóirat honlapja
 
további folyóiratok

» Altera
» Altera
» Átalvetõ
» Bázis
» Ellenpontok
» Erdélyi Fiatalok
» Erdélyi Gyopár
» Erdélyi Irodalmi Szemle
» Erdélyi Magyar Hírügynökség Jelentései 1983–1989
» Erdélyi Magyarság
» Erdélyi Mûvészet
» Erdélyi Múzeum
» Erdélyi Társadalom
» Erdélyi Tudósítások
» Glasul Minoritãților
» Glasul Minoritãților
» Hátország
» Helikon
» Hid
» Hitel
» Kellék
» Korunk
» Közgazdász Fórum
» L.k.k.t.
» Látó
» Magyar Kisebbség
» Provincia
» Romániai Magyar Jogtudományi Közlöny
» Székely Füzetek
» Székely Közélet 1928-1937
» Székelyföld
» Székelység 1905-1915
» Székelység 1931-1944
» Új Kelet

 
   

(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2024
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék