Látó
Szépirodalmi folyóirat

    folyóiratok   » Látó - szépirodalmi folyóirat
  szerzők a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v w z  
  keresés á é í ó ö ő ú ü ű ă â î ş ţ
  összes lapszám » 2001. május, XII. évfolyam, 5. szám »
 


| észrevételeim
   vannak


| kinyomtatom

| könyvjelzőzöm


 
 



 
 


Előítéletek és utóéletek
Dávid Gyula: Erdélyi irodalom – világirodalom. Pallas-Akadémia Könyvkiadó, Csíkszereda, 2000.

A kötet első darabja (Előszó helyett) négyféle (a romániai magyar irodalmat érintő) előítéletet vesz számba. Az egyik szerint a kisebbségi komplexusok csak fékezik a kibontakozást, a másik szerint mindenféle regionalitás káros, ezzel összefügg a harmadik, amely kizárólag a magyar irodalom egységének értelmezéséből vezet le mindent, és van egy negyedik, amelynek a közösség-elvű irodalom a céltáblája. Az első és a negyedik előítéletet Cs. Gyímesi Éva nyakába varrja a szerző, és különösen a negyedik témánál hosszasan bizonyítja, hogy miközben van erdélyi irodalom, megvan a maga különleges értéke, felesleges a megkülönböztetés az egyetemes magyar irodalomtól. A dolgozat vége felé az is kiderül számunkra, hogy az előítéletek puszta számbavételénél többről van szó, más a szerzői szándék. Első szakaszban számbavétel, majd az elítélendő előítéletek kigyomlálását követően: a saját ítélet meghozatala, pontosabban kifejtése. Hogy mi az ítélet? Az önálló erdélyi irodalom szőröstül-bőröstül létezik, léte pedig három dologgal bizonyítható (bár „azt nem kell bizonygatni”), a nyelvvel, de a nyelvnél is sajátosabb történelmi és szellemi örökséggel, illetve az irodalmat és a kultúra egészét fenntartó intézményrendszer működésével.
A bevezetőnek szánt írás után az első fejezet a kisebbségi intézményrendszert vizsgálja, történeti áttekintést nyújt annak változásairól. A legapróbb intézményszerveződésektől, a csíráktól indulva jut el a nagy és veretes irodalmi és tudományos társaságokig. Időben is a kezdetektől indul, és a toldalékban napjaink intézményeihez érkezik (Dávid Gyula az erdélyi közművelődés egyik fontos személyisége, közelről van tehát betekintése az intézmények működésébe, személyi feltételektől a kasszáig).
A második fejezet címe megegyezik a könyv címével. Ami némiképp csalóka dolog, ugyanis az egész könyvben egyetlen, tízoldalnyi írás foglalkozik világirodalommal, a romániai magyarral való összevetésben. A fejezet tetemes részében a magyar irodalom egységéről van szó, erdélyi szemmel, majd három erdélyi elbeszélő, egy magyar, egy román, egy német író bemutatása kapcsán valamiféle általánosan kimutatható erdélyiség reménye támad föl (az évtizedek során nem először), végül a fejezet néhány jelentősnek tartott erdélyi író életművének felfrissített értékelésével zárul.
A következőkben a román irodalom magyar tolmácsolásáról olvashatunk, a román irodalom fordítójáról, Ferenczy Györgyről, valamint Avram P. Todor örökségéről külön is.
Az utolsó fejezet „publicisztikus hevületű” rész, „író a közéletben”, miként a Tamási kezdeményezte Vásárhelyi Találkozót tárgyaló dolgozat már a címében is jelzi. Ebben a fejezetben újra aktuális kérdések szerepelnek, legalábbis aktualizált kérdések aktualizált válaszait kapjuk meg. Az Egy magatartásmodell az idő mérlegén című dolgozat közelebb vezet az aktualizálás természetének megértéséhez. Jóllehet a címbe felvett magatartásmodellről elég keveset tudunk meg, lévén a tanulmány Cs. Gyímesi Éva Gyöngy és homok című könyvének, és nem a magatartásmodellnek a boncolgatása. A szerző ezúttal is az előszóban alkalmazott módszerrel él: számba veszi a tárgyalt kötet tartalmát, látszólag helyeslő közbeszúrásokkal. Egyik igen fontos közbevetése, hogy a fogalomtisztázás egyben túlmutat a szavak tisztázásán (bár ez másképp nemigen lehetséges). Ugyanakkor a közbevetés nincs hatással saját módszerére: védelmébe veszi a tisztázás szándékával szóba hozott ideológiákat, amelyek szükségesek voltak, hogy „az itt élő magyarság számára emberhez méltó kereteket” lehessen kialakítani. Arról, hogy létezhet-e másféle természetű, szándékú magatartásmodell, arról nem beszél. Véleménye szerint, azt még maguk az új generációk sem igen tisztázták, hogy mit akarnak. És ebben valószínűleg igaza van Dávid Gyulának, hiszen ő negyedik és ötödik Forrás-nemzedékről beszél, amely, ha valóban létezne, természetesen feladatának érezné a Forráshagyományok továbbéltetésével a magatartásmodell túléltetését is – csakhogy nincs újabb Forrás-nemzedék. Az értékváltás kérdései irodalmunkban a váltást kiemelve, egyértelműen a jelenről elmélkedik, de ez megint látszólagos, mert miképpen a szerzői szándék a mai nemzedékeket is a Forrásnemzedékek tornasorába állítaná, tulajdonképpen az írás ismételten arra tesz kísérletet, hogy az értékváltás mindenféle lehetőségét megkérdőjelezze: „ideje lenne végre leegyszerűsítő ellenmítoszoktól mentesen és a tényekből kiindulva [...] hozzáfogni egy olyan értékrendszer kimunkálásához és alkalmazásához, amely egyszerre alkalmas arra, hogy napjaink irodalmának termésében eligazítsa az olvasót, s ugyanakkor arra is, hogy hiteles értékszempontok alapján eleget tegyen...” stb., stb. Végül pedig még egy kiemelendő tanulmány: A romániai magyar értelmiség útja a tegnapból a mába s a mából a holnapba akár valamiféle pártprogram igyekszik inkább lelkesítően, mintsem elemzően kifejteni a bevezetőben már jelzett ítélkezés legfontosabb tartozékait, amivel egy hagyományosnak mondott közírói magatartás továbbéltetésére tesz komoly erőfeszítéseket. A kötet egészére jellemző ez az erőfeszítés: egy olyan irodalomkritikai attitűd, amely az irodalmon is túlnőve a kizárólagosságot toleranciaként aposztrofálva vonja kétségbe annak a másságnak az értékét, amely cáfolja az egyetlen, meghirdetett út kizárólagosságát. A tolerancia ebben az értelemben azt jelenti, hogy a másság gyakori emlegetésével elfogadom azt, ami ugyanaz.

SZABÓ LÁSZLÓ

kapcsolódók
  » Látó szépirodalmi folyóirat honlapja
 
további folyóiratok

» Altera
» Altera
» Átalvetõ
» Bázis
» Ellenpontok
» Erdélyi Fiatalok
» Erdélyi Gyopár
» Erdélyi Irodalmi Szemle
» Erdélyi Magyar Hírügynökség Jelentései 1983–1989
» Erdélyi Magyarság
» Erdélyi Mûvészet
» Erdélyi Múzeum
» Erdélyi Társadalom
» Erdélyi Tudósítások
» Glasul Minoritãților
» Glasul Minoritãților
» Hátország
» Helikon
» Hid
» Hitel
» Kellék
» Korunk
» Közgazdász Fórum
» L.k.k.t.
» Látó
» Magyar Kisebbség
» Provincia
» Romániai Magyar Jogtudományi Közlöny
» Székely Füzetek
» Székely Közélet 1928-1937
» Székelyföld
» Székelység 1905-1915
» Székelység 1931-1944
» Új Kelet

 
   

(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2024
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék