Látó
Szépirodalmi folyóirat

    folyóiratok   » Látó - szépirodalmi folyóirat
  szerzők a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v w z  
  keresés á é í ó ö ő ú ü ű ă â î ş ţ
  összes lapszám » 2000. március, XI. évfolyam, 3. szám »
 


| észrevételeim
   vannak


| kinyomtatom

| könyvjelzőzöm


 
 



 
 
Untitled Document Bogdán László

Átiratok múzeuma
Titkos értelmû rózsa

egy lézengõ ritter könyörgései -
(variáció)

Madonna! Ó, madonnám!
Érted lennék igásló.
A Göncölt is lelopnám
az égrõl. Útonálló

is lennék önfeledten,
de csak a talponállók
zugában, elfeledten,
féldecizgetve állok.

Itthagytál, mint a nyár,
s e búba-kútba estem.
Téged kereslek immár
a szó- és sorközökben,

s nem lellek, ó, Madonnám,
miért is lettél hûtlen?
Én nimfomán motollám,
elveszítlek a ködben.

Ripõk kurvapalánta,
titkos értelmû rózsa,
babiloni parázna
- véled szöknék a rozsba.

Csak még egyszer nevess rám,
forgat bús napok árja.
Bolyongok, méla Trisztán,
sóvár vágy árapálya

mozgatna, ha eljönnél,
felgyulladna a párna,
és azt tenném, amit kell,
ha polip-öled várna.

Stanzáim beléd írom,
a sárló hold ma sárga,
túl legendán, szélmalmon
harsog pajzán dalárda.

Te fehérmájú álom,
te vinnyogó szinkópa,
táncom tebenned járom,
ki tudja már mióta?

Azaz tebenned járnám,
ha végre, mint pióca
tapadnál ismét énrám,
s jó sorsod visszahozna.

Benned elvackolódnék,
örökké mozgó pennám
csak járna benned, írnék,
s beléd csapna a villám.

Szonettet, regényt, ódát,
pajzán iniciálét,
soha nem volt szûzhártyád
helyére egyre írnék.

Táncos lábaid hozzák,
végre el drága terhük,
pucéran bújnék hozzád,
löttyed, alszik még, petyhüdt,

de csodát tehet nyelved,
egyszerre felébredne,
vibrálva nõne benned,
s nem mondanád:"ne! még ne!"

Nyögnénk egymásba hullva,
kétfejû ikerálom.
Sóvár öledbe fúlva
fognék ki a halálon.

Éjjel lenne vagy hajnal?
Eljárnám kanásztáncom.
Motollád még marasztal.
Époszom végét várom.

Várnak víg tercinák
és hármas kalodában
készül el a világ.
E tercinákban nyár van.

S egyetlen szál virág
gagyog s ragyog hazátlan.
Virág leszel, Madonna,
országos pusztulásban.

Írta ezt De La Mancha
sóvárogva s vakon,
szinte Guttmann úr mancsa
csapta kupán s nyakon.

De ezzel sem törõdve
ivott öled kútjából,
verte és vidította
pajzán Madonna-zápor.

Aztán az égre nézett
s újólag megköszönte:
a nyelv ismét csodát tett,
óriás lett, mi törpe!...

Pirult Madonna s felszállt,
remegõ táltos várta,
ötször-hatszor is elszállt,
folytatódott a vágta!

Folytatódik ma is,
néktek is ezt kívánom!
Nem kell morfin, hasis,
- földre szállhat az álom.
(1998. december 11.)


A kintrekedtek

H.P. Lovecraft szinopszis -

Fények. Mintha fényekkel gurigázna valaki
az õrkatonaként fölmagasló, szigorú jegenyék között.
Az allé egy-egy pillanatra kivilágosul,
azután megint sötétség.
Emeleti ablakban állsz. Hátad mögött a velencei
tükörben megduplázódnak a gyertyák.
A vidéki udvarház csendje. A pipafüst kérdõjelei.
A guruló fények. Valószerûtlen az az egész.
Miféle démonok gurigáznak a fasorban.
Ki vagy te mondd? Hol vagy? Visszafordulva
ismeretlen, kortalan arcra láthatsz.
Te vagy-e még, vagy mégis valaki más?
Ezen sem tudsz sokáig töprengeni, a szomszéd szobában
megszólal a pianinó. Elbûvöl Mozart Rondója.
A nyitott ajtón át észreveszed a vörös hajú nõt,
faló nyergében ül, szétvetett lábbal
és önfeledten sodorja a kis éji zene.
Mielõtt téged is elsodorna, brutálisan hagyva abba
a zongorázást feléd fordul. "Megírtad a levelet?"
- kérdezi lágyan és derékig érõ sátorhaját
arcodba csapja a gyertyákat is kioltó szélroham.
"Miféle levelet?" - kérdeznéd, de valahonnan
az allé mélyébõl sikoltás hallatszik.
Valaki, talán egy másik nõ, talán egy gyerek,
védtelen öregember elfúló hangon könyörög kegyelemért.
Megsimogatnád a nõ selymes haját, tüsszögsz,
de a sötétben hiába tapogatózol, nem éred el.
Lélegzete is egyre távolabbról hallszik.
Itt van-e még? Nem tudni! És a guruló fények is
egyre közelednek. Mintha otromba szörnyek trappolnának
a silbakoló jegenyék között.
"Nyisd ki az ajtót!" - hallod megint a nõt,
valahonnan messzirõl. Leporellóként nyílnak egymásba a szobák.
"Megírtad a levelet?! Nyisd ki az ajtót, hadd
jöhessenek be!..." - sürgeti,
de a sötétségben botladozva elképzelni sem tudod,
kiknek kellene bejönni még és miféle ajtón?!
"Hát, akik kintrekedtek" - kacag a nõ.
Sokáig hallani száraz, eszelõs nevetését,
azután a guruló fények elérik a kastélyt,
felemelkedve köröznek az ablak elõtt.
Menekülni szeretnél, de nem bírsz mozdulni.
"Kinek nincs háza, nem lesz soha már!" - nyugtat valahonnan,
egy távoli szobából a vöröshajú. - Beengedem õket.
Mozarttal kedveskedek nekik. Imádják a zenét!"
"Kicsodák?" - kérdezed rosszat sejtve, de a sötétségben
fulladozva hiába keresed a pianinót, nem találod.
S ha meg is találnád, döbbensz meg, mit érnél vele?
S amire eldönthetnéd fuss vagy maradj?
(Egyáltalán van-e ahova menekülni?) Már a szomszéd szobából
hallod a kintlevõk nehézkes lépteit, az iszonyú neszezést.
A nõ ismét hahotázni kezd, valahol elõtted,
hajszálai arcod elõtt cikáznak. Megfejthetetlen kérdõjelek.
"Ne higgy a gonosznak - mondja tagoltan -
lehetnek titkaid elõtte!..."*
1999. szeptember 14.

Summa

Márton Lászlónak

Akkor hát legyen Wunschwitz?
És fölfeslik a törvény,
fejünk fölött a mennyben
pislákoló lidércfény.

Boszorkány? Rabló? Wunschwitz?
Nem mellékes körülmény.
Besúgás, följelentés,
irat, átirat, kérvény,

gyilkos, pártütõ, Wunschwitz,
és számtalan beadvány,
intrika, panasz, örvény
galambtól rettegõ lány,

vagyon, nyugalom, Wunschwitz...
Röhög királyunk, Káró.
Hasadozik a törvény.
Retteg polgár, pór, báró.

Akkor hát mégis Wunschwitz?!
Vigye el õ a balhét?


* Kafka: Az én cellám - az én váram. Fordította Halasi Zoltán.

A sokaság megretten,
fellógat néhány handlét.

Akkor hát mégis Wunschwitz?
Megváltásuk remélik.
Fekete Pál bõsz csizmás
lábait látni vélik.

Azaz csakis a csizmát,
ágyúgolyón ment Pál el,
csak csizmái kopognak,
kísértnek minden éjjel!

Fejetlen immár Wunschwitz,
és készül a tanulság:
ki lázít, szól, viszályt szít,
el nem kerüli sorsát.

De lázított-e Wunschwitz?
Története kifáraszt,
labirintusa mélyén
kerengõzik a válasz.
1999. december 21.
kapcsolódók
  » Látó szépirodalmi folyóirat honlapja
 
további folyóiratok

» Altera
» Altera
» Átalvetõ
» Bázis
» Ellenpontok
» Erdélyi Fiatalok
» Erdélyi Gyopár
» Erdélyi Irodalmi Szemle
» Erdélyi Magyar Hírügynökség Jelentései 1983–1989
» Erdélyi Magyarság
» Erdélyi Mûvészet
» Erdélyi Múzeum
» Erdélyi Társadalom
» Erdélyi Tudósítások
» Glasul Minoritãților
» Glasul Minoritãților
» Hátország
» Helikon
» Hid
» Hitel
» Kellék
» Korunk
» Közgazdász Fórum
» L.k.k.t.
» Látó
» Magyar Kisebbség
» Provincia
» Romániai Magyar Jogtudományi Közlöny
» Székely Füzetek
» Székely Közélet 1928-1937
» Székelyföld
» Székelység 1905-1915
» Székelység 1931-1944
» Új Kelet

 
   

(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2024
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék