Pro, kontra, a kar, amint lendül
Aczél Janó a piaristákhoz járt középiskolába, Aradon. Amikor bejöttek a németek,
de talán már előtte is egy kicsivel, bal hóna alatt a Mein Kampffal járt
és kelt, bal hóna alatt, hogy a jobb karját magasba lendíthesse, miközben érces
hangon – és a tekintete? milyen lehetett a tekintete? fürkésző? provokatív?
káini? káini, de melyiké: amelyik látja öccse fölfelé szálló füstjét, vagy azé,
aki észreveszi, mit tett, és élnie kell, nem, ezt az elbeszélő nem tudja eldönteni,
pedig ez az egyetlen igazán lényeges dolog ebben az írásban: a tekintet –, érces
hangon köszönti a szembejövőket: Heil Hitler!
Aztán jöttek az oroszok. Aradra is. S ki ül vörös karszalaggal a Máriaszobor
tövében?
Na igen, aztán Bukarestbe került, megnősült stb. Szép, államosított villában
laktak. Arról elbeszélő nem tud, hogy Aczél Janó boldog volt-e, arról viszont
igen, hogy 1992-ben parlamenti képviselő lett belőle, és a felesége szigorúan
megtiltotta neki, hogy megszavazza az államosított ingatlanok visszaszolgáltatására
vonatkozó jogszabályt.
Azt sem kell részletezni, ugye, hogy Aczél Janó pártja és koalíciós partnerei
éppen ezért a jogszabályért küzdöttek. Igen, ezt a szót mondták, nyilatkozták,
hangsúlyozták, mutattak rá és emelték ki: küzdünk!
Aczél Janó mindig mindent megígért a feleségének.
Aki nem volt hülye, tudta, mit kér a Janótól, azt, hogy pártjának és koalí-ciójának
egyezségét szegje csak meg.
Janó később a vállát vonogatta, megszavazták, mit is tehetett volna egymaga.
De a nő, újsággal a kezében, egyre csak duzzogott. Aztán – milyen tekintettel,
uramisten, milyen tekintettel – átnyújtotta Janónak a lapot. A legelső oldalon,
öles betűkkel, ebben most már számunkra semmi új nincs, az áll, hogy a koalíció
megszavazta az államosított ingatlanok visszaszolgáltatását, és persze volt
ott egy fénykép is, amint éppen szavazzák, na igen, de kit látni a képen, amint
a legmagasabbra lendíti karját?
Melius ut scandalum oritur quam veritas relinquitur.1
MERNYEI RÓBERT
1. Ahogy Szent Bernát mondta: Jobb egy kis botrány, mint hűtlennek lenni az
igazsághoz.