Lázáry René Sándor

(Férfit idézz föl, Múzsa...)
Férfit idézz föl, Múzsa, ki messzire ment, tovabolygott
Újra, Kis-Ázsia földje felé tört hős utazóként,
Trója alá, elidőzve a dardán Mysia táján,
Majd Phrygiába futott, s dús Lydia rommezejéről
Caria partjain át Lyciába, de meg se pihenvén,
Aspendos színházát szál maga körbeloholván,
Lágy Pamphylia enyhe vidékét már odahagyta,
Mert Syriába szaladt, s az Orontes szent vize mellől
Tért Palmyra iránt teveháton a tar sivatagba.
Tarkóján tűző fény csurgott, mégsem csüggedt,
Forróság zúdult rá, fáradt sem volt, sejtvén,
Hogy Phoenicia várja, Idume s Júdea „hűsebb”
Völgyei várják, s végül Arábia: sziklák ormán
Petrai kő-ragyogás... Hanem aztán
Cymae, Smyrna, Chios, Colophon, Pylos, Argos, Athenae
Agg fia, lelke szülötte, bolyongók dalnoka, nézz rám,
Maeonides, s könyörülj, mivel egy kicsit elcsavarogtam!
(Maros-Vásárhelyt, 1900 októberében)

Saluti da Venezia
1
A fölszentelt palást alól
Kilóg a tarka lóláb...
Ha gondoláz a püspök úr,
Sátán fúj barcarolát!

2
Mit ér a kéjencz, léha test
A szófán, hogyha csóré?
Halom csont lészen, s úgy vakít,
Mint hűvös márvány-hajnalon
A San Giorgio Maggiore.
3
Ki feste Téged? Tizián?
Giorgione? Veronese? –
S az ajkad fénye, kurtizán,
Méreg vagy merő méz-e?
4
Első csók.
Másodcsók.
S legvégül
Harmadcsók.
Ahogy a kéjhölgy szép
Pénzért
Vagy csak ingyen
Illeti szájával
Carpacciót.
Velencze-Murano, 1895 szeptemberében

(Marokkóból Algériába...)
Marokkóból Algériába mentem,
A partszegély s a pusztaság porán
Ügettem át... Szép volt Melilla, Tlemcen,
Szép Cherchell, ám a legszebb tán Orán
S Tipasa tája... Egy perczem se veszszen!
Későn feküdtem, s keltem már korán!
Szelíd leány volt hajnalonta Algír:
Derengő arczán fátylat vont a halk pír.
*
Aztán Sétif, Djemila – s végre Timgad,
Tébessa, Guelma, Hippo Regius!
Lovam hátán a szent kétség megingat –
Thagastén túl
*
„Holnap hajóm Algírból Marseille-ig visz:
Numídiát, kis Catherine, elhagyom...
Kávéházunk terászán vársz-e, bikficz?
Hotelszobában nyomlak én agyon
Szerelmemmel, mint súlyos vátesz, igricz,
Ki tűzre vágyik – s énekel fagyon,
Mint troubadour, ki megtér kedveséhez,
Mert teste-lelke érte repdes, éhez...”
(Algír – Marseille, 1886 novemberében)

Sorella-fragmentumok
I.
Szép vagy, Korzika lánya, szép,
Szebb, mint máshol az özvegyek!
Szélörvényben a cziprus is
Megbolydul, kavarogva ring –
Úgy jársz, úgy közeledsz már!
Vár rád, Korzika szépe, vár
Barbár csók a vad ajkakon –
Édes szád keserűbb nekem
Minden cyrnusi méznél!
Korzika, 1878 júniusában
II.
Hajóra száll a hajnal,
Vitorlákat ropogtat...
Hajóra szállok én is
Hullámzó virradatban –
Sorella, óh, Sorellám,
Hajóra száll szerelmed!
Sardegna partja várja,
S a vágy Panormuson túl
Szalasztja Acragasba Örökre elszakítván
Öledből, óh, Sorellám,
Be messze űz szerelmed!
Agrigentum, 1878 júniusában
III.
Sorella, én, a gyáva, megfutottam újra
Előled... Óh, megint a szent Itáliába
Szaladtam én bolondul át a tengeráron!
Bocsáss meg, óh, Sorella – már Firenze árnya
Borít be, rejt szemedtől mindörökre... Átkod
Sem ér el itt – magadnál perzselőbb pokolra,
Sorella, úgyse vethetsz égni, szép szerelmem!
Firenze, 1878 októberében