|
|
Untitled Document
Határ Gyõzõ
Évszámlálás
When I was a child I laughed and wept
Time CREPT When as a youth I waxed more bold
Time STROLLED When I became a full-grown man
Time RAN When older still I daily grew
Time FLEW Soon I shall find, in passing on
Time GONE O Christ! wilt Thou have saved me then?
AMEN
(Sírtábla-felirat a chesteri székesegyházban)
megkövetlek Magas Démon ki lüktetsz a halántékon: emberélet mért oly vékony halódékony halandékony
alig mászott cseperedett alig volt csak tíz is hidegrázó gyulladással jött az elsõ krízis
ég és futkos: hova-merre? alig ment fel húszig se párja se mestersége minden bajban úszik
felcsap flaszterkoptatónak: harminc fele járdall áldozárnak? áldozatnak? élte-harmadjával?
odébbrúgják idébbrántják megér negyven évet zálogházba istenházba börtönbe betéved
feljebbhágdal beljebbhágdal megéri az ötvent így lesz messze külországba' földönfutó jöttment
feljebbhágdal hátrébbhágdal alig múlt el hatvan ráégetik homlokára: be kiállhatatlan
feljebbhágdal kíjjebhágdal alig múlt el hetven ráverik hogy tûrhetetlen meg nemzetietlen
feljebbhágdal égnekhágdal alig múlt el nyolcvan kiátkozzák: "hóhér hozza! ha élve ha holtan!"
kilencven felé haladva megáll visszaretten holtravál s fényképre dermed márványsírkeretben
megkövetlek Magas Démon ki lüktetsz a halántékon: emberélet mért oly vékony halódékony halandékony
Nemzeti dal
baleknak születtünk balekként halunk meg: nem naptári jeles pirosbetûs ünnep
balekként indultam baleknak maradtam magam kárán soha én nem tanulhattam
ha ránk lemosolyog Álladalom Jóság: mi csepp dolgunk csupán az alattvalóság
mindig rajtam nyertek
ha ki engem perelt
voltam adóalany úrbér-kizsigerelt
hamis forradalmak balek élcsapatja kit ha nép rátámad: király megcsapatja
bõsz kirakatperben balek harmadrendû pártos akasztófán koncolt üresbendõ
mint a sejt - oszlással - balek szaporodik zászló alá sorjáz öl fog vitézkedik
bõrére szerzõdnek félországa marad félkeze selába - orravére ered
ríhat óbégathat - jaj! betelt a mérték! - nemjó csillag alatt rossz ágyon tökéllték
jégveréssel járó csõdre házasodom balekség rákája kezeslábasomon
ringyó horoszkópnak rõt rihonyasága - hova-tûnt?! soha-volt! ki vetett rabságra -
apadjon el ondóm folyjon ki a szemem: balekség bilincse lábamon-kezemen
baleknak írtak bes vesznek fogyatékba: maradok balekség õse ivadéka
beletorkollottam sokból az elégbe mindenek bolondja mindenes cselédje
baleknak küldetvén balekként megyünk el békélve sorsunkkal - gonoszistenünkkel
életnek eleje halálnak hátulja holott másvilágon balek vagyok újra
Quasimodo
kalimpál a Quasimodo kifordul a lába
így jár karja feje jobbrabalra kalimpálva
jön? megy? merre-hova? míglen
az esze kijárja s nekilendül hasa-hordó
asszimetriája
éjjel-kongó üres templom:
kalimpál a lelkem
méregeti a sötétjét élete-leverten
ott megyen fõhajó-hosszat billeg kacska-sántán
- hátralesi társanézõ: árnyéka a sátán
templom õre s annak foglya: körülkalimpálva
mind bejárja - balra-jobbra harangozó árva
hálása a harangzugoly
élése a málé járása a kalimpáló
inga-gingalláré
himbálódzik inog-binog
álig áll a lábán fiatal bika a szíve
pedig - nincs halálán
zsúfolt élet! válogatja
nézi vonulását kiszemelné aranyszõke
lányos lelke-mását
magához is úgy éldelné kecses-mórikálva
s vinné már az oltár elé! - ott is kalimpálna
menekül a fájdalmával
torony tetejére s hátha még a lajtorjával
Göncölig felérne
el a Földtõl! emberektõl!
- hány ilyen de hány van: s kiragyogva kalimpálna
égõ jégmagányban
Széptevés
mikó' hozzád útba' vagyok
magamnak is útba' vagyok
úgy szaladok
úgy loholok
mind utánad botlogolok
ez a legszebb ez a kántus
énekli a mendikántus
mendikáns rend
a hátulja
lafancos a kabátujja
minden koldus kerekképû úgy kántál hogy belekékül alul-felül zsoltárnyúzó fenekébül felágyúzó
elállja az úti lakzit vénasszonnyal 'turul bakzik lopó kedve lobbanékony félszemmel a maradékon
"Puccos Úrhölgy! Nõideál!" (cirkalmazva redigeál:) "ha én kiskutyád lehetnék szoknyád alá beugatnék"
duda bendõ csuda vádli
hizlalja a karmonádli
kidagad a
farmatringon:
"egyem! lelkem! ingyombingyom!"
mikó' hozzád útba' vagyok
magamnak is útba' vagyok
úgy szaladok
úgy loholok
mind utánad botlogolok
A leányka és a pap
így járkálnak õk az elhagyott szobákban egy darabig még a leányka és a pap
csak-összemosolyognakkecses-halálraváltan két egymásba kapaszkodó ágrólszakadt
a faljáró szellemek látszatvilágát ismerik csupán - azt a kiterjedést
melyen õk maguk élnek ketten a drágák a látszatlétezõben az alig-levést
megkedvelték már az egyhangúságot az egy-kedélyhullámra-hangolást
nem olvasnak se könyvet se újságot s hosszan tanulják az elszótlanodást
mi nem rozsdamarta az gazfelverte csõsz nem írt-háborgat ordast oduján
se falka se hajtás se hallali csörte: bakzik a természet irgalmatlan-buján
élnek a gubóban szobáik széthányva a pap a leánykát a leány a papot:
megölelkezve a pap és a leányka egyásban keresnek kijáratot
|
|
|
|