Látó
Szépirodalmi folyóirat

    folyóiratok   » Látó - szépirodalmi folyóirat
  szerzők a b c d e f g h i j k l m n o p r s t u v w z  
  keresés á é í ó ö ő ú ü ű ă â î ş ţ
  összes lapszám » 2000. április, XI. évfolyam, 4. szám »
 


| észrevételeim
   vannak


| kinyomtatom

| könyvjelzőzöm


 
 



 
 
Untitled Document DOKUMENTUM

Dsida Jenõ, a szerkesztõ

A fennmaradt Dsida Jenõ-levelezés alapján rekonstruálni tudjuk szerkesztõi tevékenységét, választ kapunk vitatott kérdésekre, például arra, hogy miért lépett ki az Erdélyi Fiatalok közül? Idõrendi sorrendben, levélrészletekkel alátámasztva megkísérlem felidézni Dsida Jenõt, a szerkesztõt.
Dsida Jenõ 1927. december 4-étõl a Pásztortûz technikai szerkesztõje. 1928. március 5-én "mint a Pásztortûz szerkesztõbizottságának tagja" keresi meg levélben Lukinich Imrét, mivel "a Bethlen családról szóló nagyszabású mûvérõl lapunkban méltó ismertetést kívánunk közölni". A levélben említett mûrõl, A gróf bethleni Bethlen családtörténete címûrõl a Pásztortûz 1928. április 22-i számában jelenik meg méltatás Kristóf Györgytõl. A Pásztortûz szerkesztõjeként kér írást Molter Károlytól az 1928. március 14-i levelében, Berde Máriától az 1928. június 27-i, illetve 1928. július 13-i levelében. A laptól 1928. szeptember 1-tõl 1929. július l-ig terjedõ idõre fizetés nélküli szabadságra vonul. (Házitanítói állást vállal Huszár Lászlónénál, ahová 1928. november 17-én érkezik meg.) Távozásának okairól így számol be Kacsó Sándornak, Abafájáról írt 1929. január 15-i levelében: "Egy éven át szerkesztettem a Pásztortüzet, az ott dúló bal- és jobboldali harcok azonban valósággal két malomkõ közé szorítottak. Rettenetes sokat verekedtem, s mert sajnos túlságosan szenzibilis vagyok, valósággal a hányásig undorodva menekültem onnan. Egyévi szabadságot kértem és kaptam a laptól (azt hiszem, igen szívesen megadták azért az élvezetért, hogy ne lássanak, no meg erre az idõre fizetést nem kértem). Finta Zoltán vette át most a Pásztortüzet, de meg vagyok gyõzõdve, hogy Gyallay úrék benne is törököt fogtak." A Dsidát helyettesítõ Finta azonban hamar távozik a laptól, errõl Dsida 1929. március 17-én keltezett levelében számol be szüleinek: "Kaptam levelet, hogy Finta elment, okvetlenül várnak. Most Szász Ferenc és Gyallay szerkesztenek. Szegény lap!" 1929. április 7-i, szüleinek írt levelébõl megtudjuk: "Délután cikkeket írtam Pásztortûznek." A laphoz ez év júliusában tér vissza. Visszatérésének tervérõl olvashatunk szüleinek írt, 1929. március 6-i levelében: "A Minervának írtam abban az értelemben, hogy ha a munka arányában fölemelik a fizetésemet, júliusban visszamegyek." A tervének megvalósulásáról Molter Károlyhoz írt 1929. június 28-i levelébõl értesülünk:
"Július elején veszem át a Pásztortûz szerkesztését." Ebben a levélben, majd Bárd Oszkárnak címzett 1929. november 15-i levelében ír elképzeléseirõl, terveirõl is: "küldj valami kéziratot is, mert Molter-számot szeretnék majd kihozni", "48 oldalas karácsonyi számot is szervezek." Egy 1929. december 10-i körlevelében pedig egy sajtó alá rendezendõ kicsi amatõr Pásztortûz-reklámnaptárhoz kér nyilatkozatokat. "Mit várnak az erdélyi írók az új esztendõtõl?" A körkérdésre1 Dsida így válaszol: "Azt várom az új esztendõtõl, hogy mi kevés, maradék magyarok legalább egy kicsit jobban szeressük egymást. Továbbá: ne látsszék rajtam, hogy idõsebb vagyok egy esztendõvel. De ezenkívül sem utasítok vissza semmi jót." Keményen dolgozik, pihenést nem ismerve, tanúsítja ezt Bárd Oszkárnak írt 1930. április 18-i levél is: "A Rólad szóló cikket tegnapelõtt hajnalban öt órakor, 50 órai munkás álmatlanság után írtam. Azóta csak 8 órát tudtam aludni, mert sok mindenféle kötelezettség szakadt a nyakamba. Kuncz Aladár távozni készül, s a Helikon szerkesztését is megosztottuk addig (') Sándor, Kovács Laci és köztem. (...) ami szabadom lesz, a famíliának kell szentelnem, hiszen legalább három hónapja nem is beszéltem az apámmal..." A rengeteg szerkesztési munka mellett 1930 tavaszán a Nyugatnál is megfordul: "Ez év tavaszán néhány mûfordítással kopogtattam be a Nyugat szerkesztõségébe. (...) Most néhány verset küldök a Nyugatnak (..) három vers csaknem kétéves, a Kínai lakkdoboz egészen új."Az általában a Nyugat-nemzedék vonalához sorolt költõnek azonban egyetlen versét sem közölték a Nyugatban, melynek abban az idõben Babits Mihály volt a szerkesztõje, kihez 1930. július 10-én íródott a fent idézett levél, melynek második részében, a "Pásztortûz nevében (...) néhány újabb verset" kér, "szûkös anyagi helyzetünk csak gyér honorálást enged meg, csak másodközlésre merünk gondolni". Napi tennivalói sûrûsödnek, már-már elviselhetetlenné válnak számára - panaszkodik 1930. szeptember 9-i levelében Bárd Oszkárnak: "Itt képtelenség dolgozni. Mindennap gyûlés, bankett, vacsora, meghívás, napi posta, szerkesztõség, délután kávéház, látogatók stb." 1931-32 között az Erdélyi Lapok munkatársa is volt, levélbeli adatunk 1932 januárjából van: "Levelet kaptam Váradról, az igazgatóságról (megvonják a sordíjamat, és felszólítanak, hogy költözzem Váradra" (újságolja Imbery Melindának). A "Leépítésérõl" Bárd Oszkárnak is ír 1932. szeptember 18-án:
"Az Erdélyi Lapoknál már háromszor építettek le mint értéktelen tölteléket stb. (egyébként az egész lapnál egyedül én tudok írni, de úgy látszik éppen ez a baj.)" 1932-tõl az Erdélyi Fiatalok lapjának tulajdonjoggal rendelkezõ fõmunkatársa lesz. Az Erdélyi Fiatalok fõiskolás lap, mely 1930-tól 1940-ig élt. A lap már indulásakor a fõiskolás kérdéseken túlmenõen "A romániai új magyar nemzedék folyóirata" akart lenni, bár ezt az alcímet csak 1934-ben veszi fel. Élesen szembefordult a Vásárhelyi Találkozó megrendezésével, és programját is heves bírálatban részesítette a hagyományos ifjúsági szervezkedés oldaláról. Sajnos, Dsida itteni tevékenységérõl szóló adatra nem bukkantam, csupán a tulajdonjogáról, a lapból való kilépésérõl szólóra. Az Erdélyi Fiatalok 1937. március 29-i gyûlésén készült jegyzõkönyv tanúsága szerint ezen Dsida a következõ bejelentést tette: "Személyileg a leghatározottabban pártolom a Hitel és az Erdélyi Fiatalok közti megegyezést, annyira, hogy ha ez nem sikerül (...) egyik munkaközösségben sem fogok részt venni (...)"
A Hitel és a cselekvõ magyarok2 címû írásában olvashatjuk: "a Fiataloknak, a Hitelnek s más hasonló munkaközösségeknek egy hivatása van: egymást segítve és egymás mellett törekednie a népközösség szolgálatára." Az Erdélyi Fiatalok kész az együttmûködésre, csupán kéri a Hitel közösségétõl, hogy határozzák meg lapuk jellegét, célkitûzéseit. A lap közössége egyben megtiltotta alapító beltagjainak, munkatársainak, hogy a Hitelbe írjanak mindaddig, amíg a két lap közötti együttmûködés elveit nem tisztázzák.3
A megegyezést Parádi Kálmán és Vita Zsigmond megszegik, ami személyes nézeteltérést vált ki a két lap munkatársai között, így az együttmûködés nem jön létre. Dsida Jenõ véleménye szerint a két lap között azért sem jöhetett létre együttmûködés, mert a csakugyan megvitatandó kérdéseket személyesen sohasem tisztázták. Dsida Jenõ az 1937. március 29-i, illetve 1937. május 4-én tett kilépési szándékát az 1938. február 15-i László Dezsõnek írt levelében is megerõsíti, közli a társaság kötelekébõl való kiválását, s egyben kéri, hogy a lapban is szíveskedjék ezt bejelenteni.
1933-tól az Erdélyi Szépmíves Céh lektora, 1933. szeptember 2-án Molter Károlyhoz is az Erdélyi Szépmíves Céh fejléces papírján ír. Az Erdélyi Szépmíves Céh lektoraként neki jutott a feladat, hogy Berde Mária Szentségvivõk címû regényének kéziratát elutasítsa, illetve lektori véleményével az elutasítást indokolja. Ez az elutasítás az oka, hogy Berde Máriával kapcsolata megromlik. Berde Mária nem értett már azzal sem egyet, hogy kéziratát Dsidának adják elbírálásra: (Berde Mária - Molter Károlyhoz, 1933. január 17.) "A fontos itt, hogy Lacit kérdõre vontam, miért adta ki Dsidának a könyvet bírálatra (...) akinek kompetenciája igazán kétségbevonható..." 1934. október 10. "Dsida? Õ egy kis rüpök, akire köpünk. Hozzám mérhetetlenül komisz volt, a fizetett rossz cseléd módján viselkedett (...) belém taposott, s mi több, a munkámba taposott, azután pedig meglopott."
1934. január 16.
"...miután Dsida a könyvet visszadobta, még meg is lopta, (...) a nagyszerû jelképet, a kocsárdi állomást."
Berde Máriának ez az állítása már azzal is cáfolható, ha a két jelkép elõfordulását összevetjük: Részlet a Szentségvivõk címû regénybõl - "Reménytelen mezõk céltalanba kerekedõ meszességek közepette ázottan, kedvetlenül állott a kocsárdi állomás. Rongyos hófoltok lepték az odaszögellõ buckás kukoricatarlókat, piszkos köddé sûrûsödött a levegõ a szemhatár kerekén és eltakarta a messzi hegyek körvonalait. (...) Alig haladva, mintha túrnia kellene minden tapodtért a földet, törpévé, félelmetlenné zsugorodva a végnélküliség lehangoltság térein, csúszott a vonat kígyója az állomás felé. (...) A tolató mozdonyok keserves sikoltásait elnyomta a kifúlt dübörgés. A befutott vonat feltépett oldalán fel és alá ömlött az ember: tülekedést, oktalan zsivajt vert fel az ádáz, kényszerû ostrom (...) A másodosztályú váróteremben az unalomtól majdnem elalélt emberek nyúltak el a padokon. Reggeltõl estig, estétõl reggelig kelleti várni némely csatlakozásra. (...) A világnézeti harcok Erdélyben travesztiákká válnak, és hogy a jó szándékúak túl azokon egyszer valahogy mind találkozni fognak. (És találkoznak is, íme! A kocsárdi állomáson, - és így! Szétfutóban."
Részlet Dsida Jenõ Nagycsütörtök címû versébõl.

"Nem volt csatlakozás. Hat óra késést
jeleztek, és a fullatag sötétben
hat órát üldögéltem a kocsárdi
váróteremben, nagycsütörtökön."

Berde Mária ennek az állomásnak a képét a magyarság "szétfutás" elõtti találkozópontjaként emeli jelképpé. Dsida Jenõ azonban nem nemzetiségi jelképet lát benne, hanem az elhagyatottságot, "a költõ és a költészet földi küldetésének tragikus magányba hullását." Már csak azért sem lophatta el Dsida Berdétõl, mert Dsida a Nagycsütörtök versét 1933 elõtt írta, tehát mielõtt olvashatta volna Berde Mária regényét. Alátámasztja ezt egy 1932. augusztus 10-i levél, mely Imbery Melindának íródott: "Így délután háromtól éjszaka féltizenkettõig fogcsikorgatva, egyedül ültem csepergõ csõben Székelykocsárdon, ugyanazon az állomáson, melyrõl Nagycsütörtök címû versemet írtam."
1933-ban a Pen-Club romániai magyar tagozatának titkára, e minõségében keresi meg 1933. október 6-i levelében Berde Máriát.
"Dsida Jenõ titkár (az Elnökség nevében)."
A Tompa Lászlóhoz írt, 1934. december 17-i levélben újra a Pásztortûzrõl olvashatunk: "Most csak abból az alkalomból keresünk fel meleg köszöntésünkkel, hogy mindnyájan együtt ülünk és vacsorázunk - Pásztortûz szerkesztõi és barátai - a Pásztortûz, közgyûlése után. (...) Januárban díszes, nagy jubileumi számunk jelenik meg."
1935-ben a Keleti Újság szerkesztõségében "reggeltõl késõ estig be vagyok fogva s alig jut idõm a lélegzetvételre" (1935. szeptember 28-án Imbery Melindához) (...) "Mióta elment, két szerkesztõségi konferencia is volt." Az. 1935. október 20-i Imbery Melindához írt levelében egy kis öndicséretet olvashatunk: "A csütörtöki számot még én csináltam. De ugye mennyivel jobb volt, mint a vasárnapi, melyet Szász csinált?"
1936. január 30-án meghökkenve írja Imbery Melindának: "Felhasználtam az alkalmat, hogy megbeszéljem vele (Moldován Palival - G.A.) a Pásztortûzzel való különös kapcsolatomat, mert bosszantott egyrészt, hogy hónapok óta nem kaptam meg az onnan járó ötszáz lejt, másrészt, hogy arra az indítványra, melyben annyi mindenféle munkát ajánlottam fel a Pásztortûznek, semmiféle választ nem kaptam. (...) egy hosszú levelet írtam Reményik Sándornak."
A Reményik Sándornak írt (1936. január 28.) levelében indokolja jogos felháborodását: "annak idején, mikor a mindnyájunk által sokkal kevésbé szeretett Gyallay Domokos tulajdonába ment át, én ténylegesen kiváltam a szerkesztésbõl. (...) abban állapodtam meg vele, hogy továbbá is szerkesztõjeként szerepelek a Pásztortûznek, s addig az átmeneti ideig, amíg a lap annyira talpra nem áll, hogy ismét felvehetem régi munkásságomat, a címlapon szereplõ nevemért szimbolikus honoráriumként havi 500 lejt fizet nekem. (...) Idestova háromnegyed éve lesz, hogy a szerkesztõségi értekezletek terminusáról egyetlenegy értesítést sem kaptam. (...) Jogosan tehetném fel a kérdést, hogy én nem vagyok-e éppen olyan teljes joggal bíró tagja annak a társaságnak, mely a Pásztortüzet tulajdonjogilag átvette (...) ? (...) Ki merte a közös "üzlet" cégtábláját lelopni távollétemben és megkérdezésem nélkül mással cserélni ki? (...) Kijelentem, hogy a Pásztortûzzel szemben az elõbb jelzett csekély összegen kívül semmiféle anyagi igényem nincs, felmondásra nem tartok igényt, a Pásztortüzet átvevõ csoport összes rám esõ jogairól lemondok, s a csoportból ezennel kiválok."
Az 1935. december 15-31. XXI. évfolyam 23.-24. számán még szerepel a szerkesztõk között Dsida Jenõ neve. Az 1936. január 15-i XXII. évfolyam 1-24. számán azonban már Dsida Jenõ neve helyett Kéki Béla neve szerepel, érdekességként megemlíteném, hogy az elsõ oldalon, az impresszumban az áll: szerkesztik: Császár Károly és Dsida Jenõ.
A Pásztortûz baráti körének levele, mely 1936. január 31-én kelt, ismerteti a kör álláspontját:
"Nagyon kínosan érintett valamennyiünket, hogy ennyire zokon vetted (...) kénytelenek vagyunk figyelmeztetni 1935. április 9-én kelt leveledre (...) elfogultságodra és kimerültségedre való hivatkozással bejelentetted, hogy a Pásztortûz munkájában tovább nem vehetsz részt. (...) Igaz ugyan, hogy szeptemberben ajánlatot tettél a lap kötelékébe való újrabelépésed iránt, de az elfogadhatatlan volt anyagi kikötésed miatt, (...) az, hogy neved a lapról lekerült, végre is csak a tényleges állapot kifejezése akart lenni, amelyért magától értetõdõen egyetemlegesen vállaljuk a felelõsséget. (...) Kétségkívül mi is hibásak voltunk, amiért nem küldtünk Neked egy alkalommal se értesítést. (...) Végül megemlítjük, hogy Reményik Sándor barátunk átadta hozzá intézett leveledet. Leveledbõl megdöbbenéssel látjuk, hogy az elvakult indulat még az oly jó ízlésû, kivételes judíciumú embert is, mint Te vagy, milyen meggondolatlan, igazságtalan és helyrehozhatatlan kijelentésekre ragadtat. (...) A Pásztortûz baráti köre: Reményik Sándor, Tavaszy Sándor, Moldován Pál, Császár Károly, Járosi An- dor." A "Pásztortûz-affér"-hoz nehéz lenne tárgyilagosan hozzáfûzni valamit, vele kapcsolatban még az Imbery Melindának 1936. február 9-én írt levélbõl idéznék, melyben az "ügy" lezárulásáról ír:
"A Pásztortûz társaságtól kaptam egy közös nagy levelet válaszul, és külön egyet Reményiktõl. Nagyon érzékeny hangon írnak, "meg vannak bántva" stb, de elismerik, hogy "súlyos formahibát" követtek el velem szemben. Kérnek, hogy menjek vissza közükbe. Erre meglátogattam Reményiket, sokat beszélgettünk. Megmondtam, hogy visszamenni nem vagyok hajlandó, de a lapnak, ha lesz mit adnom, szívesen adok írást jó honoráriumért. Ezentúl csakugyan nem fogadok el pénzt, amiért meg nem dolgoztam." Az 1936. májusában Imbery Melindához írt levelében beszámol: "a Pásztortûznek írtam még egy vízaknai képrombolásról szóló cikket, egy másik eszmefuttatást a százéves Szózatról, egy tanulmányt pedig Nyírõ Jóskáról." Közben a Keleti Újság 1936. április 21-i számában indul Anyanyelvünkért címmel állandó rovata.4
"A Keletinél nagyon lefoglal az Anyanyelvünkért rovat. Remélem, tanulsz belõle" - írja 1936. májusában Imbery Melindának. - "Szeretném, ha megpályáznád a szavakat, majd én adok Neked tippeket (...) Nemcsak a nyerésrõl van szó, hanem arról a dicsõségrõl is, hogy egy, a Te nevedhez fûzõdõ új szót használunk majd állandóan a Keleti Újságnál.5"
A Keleti Újság 1937. évi karácsonyi számát még õ szerkesztette.

GULÁZSI AURÉLIA

JEGYZETEK

1. Pásztortûz - naptár 1930. Cluj-Kolozsvár, 28-33. o.
2. Hitel 1936/2.
3. Erdélyi Fiatalok, Dokumentumok, Viták (1930-1940) - Kriterion, Bukarest, 1986.
4. Lásd még Dsida Jenõ cikkpárbaja Szabó T. Attilával, aki az Erdélyi Múzeumban (Szta: Hanyatlás a nyelvmûvelésben. 1937. 185-186.) szóvá tette Dsida Jenõnek az anyagok ritkulását. Dsida Jenõ válasza Szabó T. Attila cikkére a Keleti Újság 1937. június 28-i számában Nyelvmûvelõsdi?! címen jelent meg.
5. Szópályázat: idegen szavak helyettesítése (pl. hisztéria, cenzor) magyar megfelelõvel. Az elsõ díjazott szavak a lap 1936. július 12-i számában olvashatók, köztük: "5. Hisztéria - hisztérikus - Imbery Melinda (Iernut) pályázatát fogadtuk el: szeszélykór - szeszélykóros. Nyeremény: egy Szopós Sándor - vízfestmény. (...) (a cenzor szó helyett - G.A.) elsõ pillantásra legmegfelelõbbnek Márton Andor, Imbery Melinda és Kelemen Árpád által ajánlott sajtórendõr - sajtórendõrség - sajtóellenõrzés szavak látszottak."

IRODALOM
Dsida Jenõ levelesládája. (1928-1938). Közr. (vál., sajtó alá rendezi, bev., tan., jegyz., életrajz, bibliográfia) Csiszér Alajos. - Gyõr, (1991, Kisalföld K. BT Gordiusz Könyvek. Sylvester ny., Szombathely.) 301, (3) 1., 8t. - 19 cm. - Fedél: Gasparovics János. Fotó a szerzõrõl és feleségérõl. - Fotókkal, dokumentumokkal, levelezés.
PIM: S. K. 3939, A 15.598
Dsida Jenõ: Séta egy csodálatos szigeten. Cikkek, riportok, novellák, levelek. Bev. Marosi Ildikó. - Kriterion Könyvkiadó 1992. Bukarest, - jegyz. a könyvészeti adalékot összeállította Váczy Leona.
Érdélyi Fiatalok, Dokumentumok, Viták (1930-1940) - Kriterion, Bukarest, 1986.
Hegyi Endre: A hétköznapi Dsida. - Új tükör 25. 1988.32. sz. 17. - Kép és Dsida Jenõ: Vers egy ághoz c. verse.
OSZK 13551
Láng Gusztáv: Dsida Jenõ élete és költészete - doktori értekezés, Babeº-Bolyai Tudományegyetem, Kolozsvár, 1971. Kv., 506278
Láng Gusztáv: Kiskatédra. Szombathely, 1992. - Dsida Jenõ költészetének "társadalmisága" 97-103. o.; Dsida Jenõ: Nagycsütörtök. 222-225. o.
Lisztóczky László: A kocsárdi váróterembõl az Olajfák hegyére. A személyes élmény és a mítosz összefonódása Dsida Jenõ Nagycsütörtök c. versében. In.: Mûhelyek tisztásain. Bp., 1991. 136-143.0.
Pomogáts Béla: Költõ nagycsütörtökön. Dsida Jenõ versének margójára. - Vigilia 50.7.1985. 555-560.
OSZK: 13858
SZTA /Szabó T Attila/: Dsida Jenõ - Erdélyi Múzsa 1938. 320.
Zsemlyei János: A nyelvmûvelõ Dsida Jenõ. 1991. Terjed, p. 671-676.
kapcsolódók
  » Látó szépirodalmi folyóirat honlapja
 
további folyóiratok

» Altera
» Altera
» Átalvetõ
» Bázis
» Ellenpontok
» Erdélyi Fiatalok
» Erdélyi Gyopár
» Erdélyi Irodalmi Szemle
» Erdélyi Magyar Hírügynökség Jelentései 1983–1989
» Erdélyi Magyarság
» Erdélyi Mûvészet
» Erdélyi Múzeum
» Erdélyi Társadalom
» Erdélyi Tudósítások
» Glasul Minoritãților
» Glasul Minoritãților
» Hátország
» Helikon
» Hid
» Hitel
» Kellék
» Korunk
» Közgazdász Fórum
» L.k.k.t.
» Látó
» Magyar Kisebbség
» Provincia
» Romániai Magyar Jogtudományi Közlöny
» Székely Füzetek
» Székely Közélet 1928-1937
» Székelyföld
» Székelység 1905-1915
» Székelység 1931-1944
» Új Kelet

 
   

(c) Erdélyi Magyar Adatbank 1999-2024
Impresszum | Médiaajánlat | Adatvédelmi záradék