Farkas Wellmann Éva
M. Sz. J. rector utolsó töredéke
Testem kihunyja hát a földi vegyszer.
Uramtól részem fulladás leend. Vén
Képzetembe ma éjjel még befekszel
Megfordulásnak útjára vettetvén.
S habár tudom, hogy így halok meg egyszer:
Felkutat tán három-négy lanyha kontár;
Lehet pennám nem író- már, de kegyszer,
Mellyel világot nem válték, se hont bár...
... Csak el, csak innen el! Ki tudja, hány még
A perc, mit rejt majd könyv- avagy csak lomtár?
Holott valóban kígyó módra járnék
Ε tájban, mely fekvésre, testre asszony.
Csak vers, mi gyűl, megannyi balga árnyék!
Itt szellemem kell könyv felett virrasszon...
... Csak volna hely, hová még visszavágynék!