Soó Éva

A tavasz leánya
Aluszik a kedves
Folyton ez a válasz
Paradicsom-helyzet
Egér a cicával

Folyton ez a válasz
Aluszik a kedves
Egér a cicával
Paradicsom-helyzet

Paradicsom-helyzet
Folyton ez a válasz
Aludna a kedves
Egér a cicával


Mese
Egy este fölébredtem.
A Nap éppen fölkelt. Valahol.
És lőn sötétség.
A Test fehéren feketéllett.
Az égbolt csontjai között
mély hegyek ágaskodtak.
Szerény urak.
A díszlet és szerepük száraz és keserű volt.
A pokol siratta a mennyországot.
Reggel van már:
a holt fölébredt.
Fekete kirakat maradsz.

Szerelmem: vége
vasrácsok kövek fogasok
üresek sötétségek és zöld almák
és fába hasított éles tekintetek
és szerelmek örök hűtlensége a falakon
és öregség jele
a fiatalságom megtörésére szolgált
a rossz zene és a legolcsóbb szeszélyek
hosszú hajszálaimmal csiklandozták
torkomat és nyers húsodat kifogásokkal öblítettem le
és lennebb

Minden üres
Tudod, hogy mindig kettéhasítod a testem?
És nekem fáj, hogy nem esek szét.
Kidobom az üveget,
ami egykoron a szemed volt.

F. M.-nek
kövekben szeded össze
magad
és kincstárakban
elvetélsz

1999. É
kopott-üresben egy padon
tejjel varrom be sebeim
korog a gyomrom szabadon
árulom lyukas kezeim
előttem sétálnak el
az első lépések a holdon
s rám néznek fogyóhold-tekintetek
egy szétroncsolt űrhajóból

Játék a széllel
fehér nedves ruhámon
áthatoltál
mély vizemben elmerültél
majd áttörted megkövült
tekintetem

Az agy lázadásában
megerőszakolt szívemen
dobolsz
már csak a zsebedben sem
hordozol
egy újabb hajszál
a falon
lepréselt dicsőség
vagyok

Az áhított
Jegenye-igazság
Bárány helyett borjú
Húsvét szárnyán
Veszett patkó s bálvány
Atyaúristenhez
Édesem szeretőm
Kabalatekintet
Szélnek hány ingere
Vért verő imája
Vezete el tőled.